1541-ben Ábrahámffy Katalin (a darabban Ábránfy) útra kel Wittenbergába, ahol a lánya, Zsófia a híres „Fekete Kolostor”-ban tanul, mert hírét veszi, hogy a lány veszélyben van. Luther idejében járunk, a katolikus egyház, hatalmat nem ismerve maga fölött, visszaél hatalmával, a papság gátlástalan cselekedeteiről egyre többen és egyre többet suttognak. Katalin asszony az utolsó pillanatban érkezik, hogy megmentse a lánya tisztességét, és elhozza onnan. Wittenbergában sikerül találkozniuk Luther Mártonnal, akivel Ábránfy Katalin már régóta levelezik. Az európai erkölcsi állapotok, találkozása Lutherrel, arra indíttatják, hogy hazatérve Békéscsabán és környékén megszervezze a reformáció első közösségeit, felépítse az első templomokat. Ebben társa a Wittenbergából velük menekült Auglen esperes, a Fekete Kolostor egykori vezetője, aki ellen, mert ő is szembeszállt a pápai udvarral, elfogatóparancs van érvényben. Békéscsabán nekiállnak a munkának, de a családban sem nézi mindenki jó szemmel ezt az új szellemiséget. Ábránfy Imre, Katalin öccse, aki egyszerre a törökök és a németek kéme, megbízást kap arra, hogy az új tanok elterjedését akadályozza meg. De saját érdeke is ezt kívánja, úgy véli, a csabai kastély családi tulajdonjoga csak őt illeti meg…
A dráma a XVI. század első felének, azon belül a békési reformációs tevékenységnek állít emléket; annak minden ellentmondásával, szépségével és küzdelmével együtt.
