Amennyire ez forrásainkból megállapítható, ez a színháztörténetben egyedülálló megtiszteltetés szerencsére nem jelentette azt, hogy Szophoklésznek seregek élén kellett volna harcolnia, vagy hajóhídról parancsokat osztogatnia, megmaradhatott – a kortársak és az utókor szerencséjére – ihletett hivatásánál, a drámaírásnál. Több mint százhúsz tragédiát írt, ebből összesen hét maradt fenn: rommező annak a csodás drámabirodalomnak a helyén, amelyet Arisztotelész még teljes pompájában csodálhatott. Nekünk itt van az Oidipusz király, az Antigoné és még néhány, kevésbé ismert remekmű, mint a Philoktétész, az Aiasz, vagy a Trakhiszi nők. Az Antigoné beavatószínházi bemutatása és elemzése során a tragédia alapkérdéseire keressük a választ: mit akar Antigoné és mit Kreón? Mit jelent Antigoné hősiessége? Mit jelent a vérségi kötelék, s mit az istenek tisztelete? Miért és hogyan lehetett ideológiai, aktuálpolitikai célokra felhasználni e drámát 1945 után Magyarországon?
Szereplők:
Antigoné, Haimón – Barna Zsombor
Iszméné, Eurüdiké – Nagy Katica
Kreón – Koller Krisztián
Őr/Hírnök – Hevesi László
Teiresziász, Karvezető – Kurely László
