Operák, Operettek, Rockoperák, Musicalek, Sanzonok, Nápolyi dalok, Magyar nóták... Domahidy László
talán az egyetlen, aki képes mindegyikben kiemelkedõt alkotni. Bár talán szerencsés helyzetben is van,
hiszen különlegesen mély és egyedi hangja olyannyira elkülöníti zenésztársaitól, hogy stílusok között
sosem kellett választania csak azért, hogy az emberek jobban megjegyezzék. Tekintélyt parancsoló hangja
miatt nagyon sokszor játszotta már el nagyhatalmú vezetõk, királyok, vagy akár az Úristen szerepét is.
De a Liszt Ferenc Zeneakadémián többek között operaénekes szakon végzett mûvész nem állhatott meg
egyféle repertoárnál. Komoly, laikus számára is operaénekes hangja ellenére mindenki hallani akarta
profondo mélybasszusban a nápolyi dalokat, Szécsi Pál dalait, vagy az "A vén, budai hársfák"-at.
Domahidy László saját mûsorral is járja az országot, és bár az életpálya menüpontban ismertetett
repertoár korántsem teljes, sokoldalúságát így sem lehet megkérdõjelezni. Repertoárjában kiemelt helyet
foglalnak el az olyan opera-részletek, dalok, amiket más nem, illetve nem az eredeti hangnemében tud
elénekelni, és az olyan klasszikusok, melyek nem is szólnak jól magasabb hangokkal, és éppen ezért igen
ritkán hallhatóak. Egy ilyen operamûsor ma kuriózumnak számít.
Igen kedveltek elõadásai alkalmával az egyéb stílusú dalok is, mint például a francia és magyar sanzonok,
kuplék a 30-as, 40-es évekbõl, pl. Seres Rezsõ dalai, vagy éppen nápolyi dalok basszus verzióban.
Pályája kezdetétõl közremûködik kortárs magyar zeneszerzõk kompozícióiban (Ligeti, Szokolai, Bozay,
Durkó, Eötvös, Faragó, Litván).
Kup bilet
