A világon egyedülálló, hogy egy szimfonikus zenekaron belül barokk együttes is működik. Nem véletlen, hogy a BFZ régizenei együttese és J. S. Bach ebben az évadban kiemelt szerephez jut.
Fischer Iván minden alkalommal egy Bach-korállal indítja a Fesztiválzenekar próbáit – egyfajta megérkezés ez, intonációs gyakorlat. Hasonlóan meghitt élményben lehet része közönségünknek háromszor az évadban, amikor a szimfonikus koncertet összekapcsoljuk a barokk muzsikálással, és a hangversenyek nyitó Bach-darabjait korhű hangszereken adjuk elő. „A jövő zenekara olyan, mint egy produkciós iroda, ami képes előállítani szimfonikus, régi hangszeres és kortárs koncerteket, valamint operákat is, sőt még kórusként is működik” – vallja Fischer.
Őszi koncertünkön Bach 3. zenekari szvitje hangzik el, amelynek kéziratát Mendelssohn fedezte fel. A darab „Air” tétele szerves része hétköznapjainknak: hallhatjuk liftben, telefonos várakoztató üzenetek között, esküvőkön, romantikus filmjelenetekben is.
A hétszeres Grammy-díjas zongoraművész, Emanuel Ax tökéletesen illene a „jövő zenekarába”, hiszen miközben elkötelezett híve a kortárs zeneszerzőknek, és több világpremierje is volt az elmúlt években, a BFZ koncertjén egy igazi klasszikust, Mozart komoly és súlyos tónusa ellenére is népszerű d-moll zongoraversenyét játssza.
4. szimfóniájában Csajkovszkij a körülöttünk ólálkodó végzettel hadakozik, végül mégis boldogságot ír fel nekünk receptre. A zeneszerző rengeteget dolgozott ezen a darabon, és nagyon szerette, sőt jobbnak találta bárminél, amit korábban komponált. Bemutatójakor sokan kételkedtek erejében, félbarbár, kiforratlan műnek tartották, de mára megtalálta méltó helyét a szimfóniakánonban.
