Igaz, hogy mindannyian fél ezreléknyi véralkoholhiánnyal születünk? Legalábbis ezt állítja egy híres pszichiáter merész feltevése. Négy jó barát, akik kicsit mintha elveszítették volna ifjúi lelkesedésüket és lendületüket, erre alapozva kezd kísérletbe.
A hosszú, meleg, budapesti nyári estéken mi is lehetne jobb program, mint a fákkal körülölelt zugligeti Lóvasúton klasszikus némafilmeket nézni, és közben Répászky Miklós Dániel zongorajátékát hallgatjuk.
Szeretettel köszönti önöket a L’art pour l’art Légitársaság legelső járatának legénysége! Felemelkedésüket és felhőtlen szárnyalásukat garantálja a már jól bevált személyzet, Dolák-Saly Róbert, Pethő Zsolt és Szászi Móni, valamint a sok más járaton már bizonyított, Jászai Mari díjas stewardess, Stefanovics Angéla!
Nóra és Alvin fordított Ádám-Éva történetet él át. Az ő sorsuk az, hogy a kihalt emberiség utolsó párjaként "újra elhinthetik az emberi faj magvát az univerzumban". Mindezt úgy, hogy abszurd módon össze vannak zárva egy lakásban, ahonnan nem tehetik ki a lábukat.
Mi mindent áldozunk fel a fiatalság oltárán? Korunk nagy kérdésére reflektál a Magyar Nemzeti Táncegyüttes felnőtteknek szóló táncszínjátéka, amely a klasszikus Drakula történettől eltérően egy magyarok és románok lakta erdélyi faluban játszódik. A vérszomjas vámpírtól rettegő környék félelemben él: a férfiak szerelmüket, apák lányaikat féltik a titokzatos lénytől, aki mágnesként vonzza magához a megbűvölt asszonyokat, s szívja el éltető, friss energiájukat. A lopott ifjúság azonban múlandó, csak az éhség örök…
Híressé vált, slágerekkel teli operettje, A mosoly országa Lehár Ferenc életművének összefoglaló darabja. Lehár titkon Puccinit tekintette a mesterének, s e művet feltehetően a Pillangókisasszony férfiváltozataként, azaz "Pillangó úr"-ként álmodta meg.
Császár András, a középkorú hivatalnok már unja jól megszokott kis életét, azonban minden megváltozik, amikor a metróban összeütközik egy ismeretlennel és elcseréli vele az aktatáskáját.
A klasszikus zenészek is nevetnek néha – általában a brácsásvicceken. Pedig a brácsa komoly hangszer, mindent tud, amit egy vonósnak kell: énekel, sír, nevetgél és búg. A brácsások tényleg a legjobb fejek a zenekarban, ezen az előadáson pedig megmutatják, mekkorát tévednek, akik leírják a zenekar rút kiskacsáját.
Hősünk, kicsi létére, nagy segítsége szeretne lenni édesapjának, akinek folyton arra kell ügyelnie, hogy megóvja aprócska gyermekét attól, hogy bajba ne keveredjen a nagy segítés közepette. A féltés, óvás ellenére a baj elkerülhetetlen, és- mint azt tudjuk- nem jár egyedül. Viszontagságos útja során rengeteg akadályt kell leküzdenie, mire elérkezik az őt megillető helyre.
A Kipling-regény alapján készült rendkívül népszerű musical a dzsungelt, mint emberi társadalmunk tükörképét értelmezi. Ebben a valóságban az emberi tulajdonságokkal felruházott vadak létünk jobbik felét képviselik: kemények, de őszinték, a dzsungel-társadalom a természet áthághatatlan, szigorú törvényei szerint él.