Bertolt Brecht 1939-ben fejezte be a 30 éves háború idején játszódó darabot. A II. világháború előestéjén. Most megint háború van. A szomszédunkban. Hány Kurázsi, hány gyerek veszít rajta?
Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az.
Az előadásban felelevenednek Ady korának kérdései, problémái, és a néző döbbenten konstatálja, hogy ez ugyan úgy aktuális ma is! Természetesen az estben helyet kapnak versek és humorból sem lesz hiány!
Selmeczi Bea újrateremti a három és fél nővér életét Csehov, Petrusevszkaja, Ulickaja és Szvetlana Alekszijevics alapján. A gondolatkísérletet Telihay Péter viszi színre, akinek a nevéhez már számtalan Csehov-rendezés fűződik.
Egy lakótelepen tengődő srác, Peti elhatározza, hogy külföldön próbál szerencsét, megmutatja a többieknek, hogy neki sikerülni fog, kezd valamit az életével. De hamar kiderül, hogy nem ilyen egyszerű az egész: az induláshoz pénz kell, ráadásul nem is kevés. Akár mindenáron.
Sam Holcroft a játékos forma alatt mély emberismerettel és sok megértéssel fordul szereplői felé. A nézőtéren azért nevetünk egy család esetlen ünneplési vágyán, mert mi is szeretnénk szeretni egymást, mi sem szeretnénk sebeket adni és kapni karácsonykor. De mind tudjuk: ha az élet olyan, mint egy társasjáték… Nos, annak az a lényege, hogy vannak vesztesek.
Franco Zeffirelli filmvilágát idézik Papp Janó jelmezei, amelyek átemelnek ugyan letűnt idők korába, de az ábrázolt emberek és dilemmáik, a megjátszott tétek nagyon is maiak. Mindezt a néző a nápolyi udvar lakójaként nézheti meg.
A történet különlegessége, hogy főhőse valószínűleg autizmus spektrumzavarral él, és mivel a történetet ő meséli el (nem pedig valaki más írja le őt), vele együtt élhetjük át, milyen különbözni az átlagostól, kívülállónak lenni, és milyen egy meglepő és leleplező szemszögből látni a világot.