Egy különös reptéren várakozik Jerome Angust, mivel járatának indulását későbbre halasztották. Megszólítja őt egy titokzatos, provokatívan viselkedő idegen, aki Textor Texelként mutatkozik be - és a két férfi között abszurd beszélgetés bontakozik ki.
Az Apertúra új előadásában azt vizsgálja, hogy mi mindent vagyunk hajlandóak feladni ahhoz, hogy színházat csinálhassunk. Ha a színházi próbafolyamat egyben tűzpróba, akkor mi marad a meghajlás végén?
A valódi én és az ideális én távolsága hatással lehet a mindennapjainkra. Ha sosem tudunk megfelelni annak, amit elvárunk magunktól, elégedetlenek lehetünk. Ha minden külső visszajelzésből azt olvassuk ki, hogy nem elég jó, ahogy működünk, szintén frusztrációt okoz. De akkor jobb, ha nem törődünk mások visszajelzésével? Ez lehetséges egyáltalán? Vagy érdemes folyton változtatni? De akkor kik vagyunk valójában?
Egy átlagos család. Magyarország. Ünnep. Örökség. Megszokott, végtelenségig ismételt mondatok.
„olyan vagy, mint az apád”
„te tudod, kislányom”
„ennyi lenne a dolgod”
„mindent feladtam érted”
„egy dolgot ér el egész életében”
Hol a gyökerük ezeknek a kijelentéseknek? Hogyan születik meg egy ilyen erős gondolat, mely kihatással lehet az egész életünkre; majd mindez hogyan adódik generációról generációra évtizedeken át?
Egy-egy szó, attitűd, vagy pusztán a figyelem, amivel a szülő vagy nevelő helyzeteket kezel, virágokat ültethet vagy épp hegeket hagyhat a gyermeki lélekben, melyeket aztán egész életünkben hordozunk és adunk tovább.
Az előadás olyan hatásokkal foglalkozik, melyek lerakódnak a pszichénk belátható és tudattalan zugaiban, és olykor marionett bábuként emelik ütésre a kezünket, nyitják szavakra a szánkat.
Egy transzgenerációs időutazás révén olyan családi viszonyokba nyerhetünk bepillantást, amelyek a körülöttünk és bennünk feszülő viselkedési mintázatokra hívják fel a figyelmet. Ezáltal könnyebben felismerhetjük, ha részesei vagyunk egy bántalmazó kapcsolatnak, mérgező közegnek, így tudunk segítséget kérni, hogy lazíthassunk rajtuk. Illetve, ha már benne vagyunk, a feldolgozási folyamatot és a gyógyulást is könnyebben el tudjuk kezdeni. Vajon újraírhatjuk legmélyebb berögződéseinket? Átalakíthatjuk örökölt kényszereinket szabad döntésekké?
Az egyszerre szívszorító és mulatságos tragikomédiában két, egymástól távol élő nővér, az egykor szépségükről elhíresült Szkalla-lányok sokszínű, sokféle dinamikájú küzdelmét látjuk az idő múlásával, a méltósággal viselt öregedésért, a külvilág figyelméért, az emberi kapcsolatok megtartásáért.
Anyának lenni a legszebb dolog. És a legnehezebb. És a legfelemelőbb. És a legfontosabb. És a legfontosabb nem te vagy. És a fókusz nem rajtad van. De egy estére mégis: a Gyerünk, anyukám! és a Momentán Társulat együttműködésében egy felszabadító, inspiráló, magadon nevetős estét tölthetsz magaddal és sorstársaiddal.
A RögvEst Special: Éljenek az anyák! előadáson az improvizációs társulat a tőle megszokott megszokott virtuozitással, közvetlenséggel, humorral dolgozza fel az anyaság örömeit, mélységeit és magasságait, a te ötleteid/élményeid alapján.
Az alap Momentán-élmény Anyák napi kiadása egy exkluzív impróshow, kifejezetten az anyákra szabva. Megszólalni nem kötelező, de érdemes!