Koncert, muzyka, Muzyka klasyczna

Időkapu

LISZT / BEETHOVEN / CSAJKOVSZKIJ // Lewis / Keller

LISZT: Les Préludes
BEETHOVEN: 3. (c-moll) zongoraverseny, op. 37 CSAJKOVSZKIJ: Francesca da Rimini, op. 32
BEETHOVEN: 5. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67

„Tiszta volt mint egy könnycsepp.”

Áriák, kettősök és zenekari részletek Verdi és Puccini operáiból

A Zenék billentyűkre című évad szó szerint varázslattal indul. A nyitókoncerten egy nagy hatalmú mágus ügyes-bajos segédjének történetét ismerheti meg a közönség. A lusta, de furmányos tanonc megpróbálja megúszni a rábízott feladatot, és seprűket kelt életre, hogy azok helyette végezzék el a munkát.

Mi lehetne szebb hangzó ajándék egy héttel karácsony előtt, mint egy Magyarországon ismeretlen, háromrészes oratórium, amely éppen Jézus életének kevéssé taglalt szakaszáról, a Megváltó gyermekkoráról szól?

A szezon talán legtitokzatosabb című matinéja igazi mesekönyv, egy anekdotagyűjtemény. A zeneszerzők ugyanis olykor a terjedelmes történetek helyett csupán egy-egy benyomást, karaktert, érzést, helyszínt, állatot kívánnak megfesteni a hangok segítségével. Zenei miniatúrák már a barokk korszakban is készültek, az úgynevezett karakterdarabok pedig a 19. században jöttek újra divatba.

Koncertszerű operaelőadás négy felvonásban, egy szünettel, olasz nyelven

Noha ezúttal billentyűkre írt meséket vizsgálunk, mindez nem jelenti azt, hogy kizárólag billentyűs hangszerek kerülnek színpadra az évadban. Camille Saint-Saëns Az állatok farsangja című darabjának elengedhetetlen tulajdonsága ugyanis, hogy az egészen elképesztő hangszerelési trükköknek hála különböző hangszer-összeállításokon keresztül képes megeleveníteni állatokat a halaktól az elefántig.

Nyitottság és a részletekre való odafigyelés jellemzi az osztrák csellista, Valerie Fritz zenefelfogását, legyen szó bélhúrokról vagy elektronikáról, régizenéről vagy kortárs művekről. Vallja, a közönséggel gondosan összeállított programok és új koncertformátumok révén lehet hatékonyan kommunikálni.

Hangzó festmények? Képtelenség! Hiszen a képeket nézzük, a zenéket hallgatjuk. De nem Muszorgszkijnál, aki festő barátja képeit zenésítette meg. És bármilyen hihetetlen, megfelelő zenei karakterekkel nemcsak a képen látható személy vagy helyszín ültethető át zongorára, de a festmény stílusa, színvilága, mérete is.

A zenekari művészek fokozott bizalommal fordulnak az olyan karmesterek felé, akik tapasztalatból ismerik a hangszeres muzsikálás minden csínját-bínját.

(bejárat a camping felől)

„A francia klasszikusok közül legjobban Couperin felel meg temperamentumomnak” – nyilatkozta Ravel 1924-ben. A francia barokk zene emléke előtt hódoló zongoraműve, a Le tombeau du Couperin 1914 ás 1917 között született, zenekari átirata pedig 1919-ben. A kompozíció meglepően hamar eljutott Magyarországra, először 1922-ben, a Svéd Királyi Balett vendégjátéknak zenéjeként szólalt meg, az eredeti zongoraaverzió pedig éppen 100 éve, 1925-ben.

Ha létezik abszolút „sztár” a zeneszerzők között, Mozart biztosan ezek egyike kell, hogy legyen. Művein túl személyisége is számtalan alkotót vagy akár csokoládégyárost megihletett – nem véletlenül.

Folytatódik Takács-Nagy Gábor sorozata! Még szerencse, hogy a két bécsi klasszikus, Haydn és Mozart szimfonikus életműve elegendő munícióval szolgál a karmester számára.

Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni, K. 527
vezényel és rendezi: Fischer Iván

A 2025/2026-os évad nyitóhangversenyén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar az együttes főzeneigazgatója, a Kossuth-díjas Vashegyi György vezényletével mindenekelőtt jóleső visszatekintésre invitálja közönségét, megszólaltatva Lalo operája, az Ys királya nyitányát,
amely a mű magyarországi bemutatójának közelmúltbeli sikerét idézi fel.

A nép ajkán született, alakját katolikus pap vetette először papírra, de nem maradt papírforma: ő lett a nyugati kultúrát meghódító nőcsábász prototípusa. Örökifjú alakja alapkaraktere a spanyol barokknak, a francia klasszicizmusnak, a német romantikának, az angol iróniának és a drámai 20. századnak is. Don Juanként született, de Don Giovanniként vált igazán halhatatlanná.

Közreműködik: Concerto Budapest, Balázs János
vezényel: Keller András

Újra a Müpában üdvözölhetjük a világ egyik legsikeresebb zenekarát, az idén 125 éves Bécsi Szimfonikusokat, amely 2021-ben hatalmas sikert aratott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben! Virtuóz szólistájuk, a kiváló orosz zongoraművésznő, Anna Vinnitskaya a brüsszeli Erzsébet Királyné Zenei Verseny hajdani győztese.

Az 50 éves Kodály Intézet, az 50 éves Hírös Agóra, valamint a Nemzetközi Kodály Társaság jubileumi koncertje

„Az ember csak hangszer, amelyen a világegyetem játszik. A szimfóniának olyannak kell lennie, mint a világ. Mindent magába kell foglalnia!” – mondta Mahler, s e természetközeliség 3. szimfóniájában figyelhető meg leginkább.

VIVALDI - BACH - DEBUSSY

A Semmi komoly-sorozat új bemutatójában szerelmes, féltékeny, ünneplő vagy épp elmélázó dallamok felelgetnek egymásnak - a madrigáloktól a Love me do-ig. Koncert után szimfonikus karaoke.

Anda Géza diplomakoncertje (1941)

FAURÉ / RAVEL / SAINT-SAËNS // Bavouzet / Takács-Nagy

FAURÉ: Masques et bergamasques, op. 112
RAVEL: D-dúr zongoraverseny bal kézre
SAINT-SAËNS: 3. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78

Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész 2002-ben, tizenhárom évesen felvételt nyert a Zeneakadémia különleges tehetségek számára létrehozott osztályába; az egyetem befejezéséig hat nemzetközi zongoraversenyen aratott győzelmet.

Műsor:
Robert Schumann: 3. (Esz-dúr, „Rajnai”) szimfónia, Op. 97
Richard Wagner: A walkür – Wotan búcsúja és tűzvarázs

A Tokiói Filharmonikus Zenekar még soha nem járt a Müpában, izgalmas élményt ígér tehát Ázsia egyik legjelentősebb, több mint egy évszázados múlttal rendelkező együttesének bemutatkozása. 20. századi programjukat rendkívüli tudatossággal építették fel.

„A legnagyobb művésznek sincs oly álma, / amit ne zárna bármely kocka márvány / önnön feleslegébe…” – Michelangelo (Babits fordításában idézett) szonettje ihlette a 2013-ban Trio Chagallként alakult együttes új nevét és művészi hitvallását. Az itáliai trió szerint a művek rejtett szépségét az előadás során kell életre hívni – ahogyan egy szobrász kialakítja a tökéletes formát.