Lipcse Bach, Mendelssohn, Schumann, Wagner városa - a zenetörténet egyik izgalmas helyszíne. A Gewandhaus Zenekara minden idők egyik legfontosabb szimfonikus együttese, melynek működéséhez legendás bemutatók kapcsolódnak.
Ahogy mozdulatainkban, szavajárásunkban ott élnek a szülők, nagyszülők, ugyanúgy lüktet a mesterek zenéiben is az „ősök ritmusa”. Végtelen láncolat ez, kiszállni nem lehet, rácsodálkozni viszont szép élmény. Mindhárom mű egyfajta tiszteletadásként is felfogható. Britten esetében a címből is nyilvánvaló a volt mester-tanár előtti kalapemelés, Beethoven utolsó előttije talán a koraiaknál is Haydnibb számos részletében, Respighi pedig híres volt szinte mániás múltimádatáról.
Mozart 1788-ban jegyezte be szimfóniáját a többé-kevésbé rendszeresen vezetett műjegyzékébe, Szimfónia zárófúgával elnevezéssel. A Jupiter melléknév először egy 1821-es koncertnaptárban jelenik meg írásban. Az elnevezés találó, mert joggal érezhetjük úgy, hogy Mozart ezzel a művével bebocsátást nyert az Olimposzra.
A neves muzsikusok közötti nyilvános vetélkedések jelentős történeti múlttal rendelkeznek - és immár a Müpa Orgonapárbajai is sok éves hagyományra tekintenek vissza. E legújabb kori mérkőzéseken azonban - ellentétben a barokk, a klasszika és a romantika zenei duellumaival - nem a győzelem a cél, inkább a tudás minél sokoldalúbb bemutatása, no és persze az, hogy a közönség remekül szórakozzon.
"A Fesztiválzenekar gyerekeknek szóló programsorozata közel negyedszázada ad minőségi klasszikus zenei élményt a legkisebbeknek. Az együttes próbaterme nemcsak a műsorra tűzött nagyzenekari művek apró részleteinek kikísérletezésére és kamaramuzsikálásra szolgál, hanem itt zajlik a klasszikus zenéért rajongó következő generációk kinevelése is.
Az egyik legismertebb kamarazenei együttes világklasszis művészeti vezetőjével, Várdai István csellóművésszel igazi bravúrra készül: a két Haydn-remekmű után, a koncert második felében nagyzenekarrá bővülve, Várdai vezényletével, Beethoven monumentális Eroica-szimfóniáját szólaltatják meg.
Varga Judit, a Bécsi Zeneakadémia zeneszerzés tanszékének vezetője 2022-23-ban az évad zeneszerzője. Szerzői estjén nemcsak saját művei szólalnak meg, hanem számára fontos barokk, klasszikus-romantikus és 20. századi kompozíciók is, mégpedig élénk párbeszédet folytatva Varga Judit saját műveivel.
Orosz karakterek jelennek meg a BFZ koncertjén három olyan szerzőtől, akik számára nem volt könnyű a komponálás. Ljadovot a szorgalom hiánya hátráltatta; kevés fennmaradt műve közül tündéri természetzenéje hangzik el, amelyből száműzte az emberi keménységre utaló rézfúvósokat. Prokofjev hegedűversenyében, ami a viharos 1917-es esztendőben íródott, a szólóhegedű inkább első az egyenlők között, mintsem uralkodó virtuóz.
Két magával ragadó romantikus hegycsúcs, két lehengerlő előadó. Schumann művét a kor egyik legnagyobb zongoristája mutatta be (volt egypár akkortájt), aki történetesen a szerző felesége, egyben legfőbb múzsája is volt. Csodálatos szerelmi történetük szépségét csak mélyíti az utolsó évek drámája, amikor Schumann önként vonult elmegyógyintézetbe, nehogy zavarodottságában kárt tegyen imádott társában. Csajkovszkij drámája sem volt kisebb fél századdal később, és Schumannhoz hasonlóan talán ő is önként lépett Charon ladikjába.
"Ha a Fesztiválzenekar programján Haydn és Mozart műveit látja, a rutinos zenehallgató már tudja: Takács-Nagy Gábor ismét feledhetetlen koncertre készül. A bécsi klasszikus mesterek szimfonikus darabjai mindig életerőtől telve, frissen és ötletesen szólalnak meg a Prima Primissima-díjas karmester keze alatt.
YouTube-csatornájának 29 milliós nézettségével a Kanadában saját koncerttermét létrehozó Varnus Xaver mára a világ legismertebb orgonaművésze, akit a kanadai Classical FM kritikusa “a XXI. század orgonazenéjének egyik legmeghatározóbb személyiségének” nevezett.
Akadnak koncertek, ahol olyan kiváló zenészek lépnek fel, hogy a hallgatónak mindegy is, mit játszanak. Aztán vannak azok a hangversenyek, ahol akkora kedvencek szólalnak meg, hogy oda se figyelünk, kik a közreműködők. Végül van az az est, amikor a kétszeres Kossuth-díjas Ránki Dezső zenél az 1987-ben alakult Keller Kvartettel, és három remekművet tűznek a műsorukra.
Az őszi háromrészes Szól a Pálca koncertsorozat témája A szépség forradalma lesz. A sorozat házigazdája, Hámori Máté, zenekarunk karmestere és művészeti vezetője segítségével emelkedünk filozofikus magasságokba.
A két kanadai zongoraművész, Louis Lortie és Hélène Mercier duójának története évtizedekre nyúlik vissza, játékukban tehát egy igazán nagy múltú kamarazenei formáció tapasztalatai jutnak érvényre. Debussy A tenger című szimfonikus költeményében az izgalmas zenekari hangszíneknek és a finom hangzásbeli árnyalatoknak a zongora eszközeire történő átültetését csodálhatja meg a közönség.
YouTube-csatornájának 29 milliós nézettségével a Kanadában saját koncerttermét létrehozó Varnus Xaver mára a világ legismertebb orgonaművésze, akit a kanadai Classical FM kritikusa “a XXI. század orgonazenéjének egyik legmeghatározóbb személyiségének” nevezett.
Kivételes alkalom: a közönség két kiváló zongoraművésszel találkozhat egyazon koncerten. Mind Prunyi Ilona, mind Frankl Péter virtuóz hangszerjátékos és elkötelezett kamaramuzsikus - ezúttal kétzongorás kompozíciókat hallunk tőlük. Még izgalmasabbá teszi az műsort, hogy a nyitó- és zárószámban Prunyi Ilona partnere a fiatalabb korosztály két nagyszerű vonós muzsikusa, Kelemen Barnabás és Fenyő László, akikkel a zongoratrió-repertoár két érzelemgazdag, változatos hangzásvilágú remekét szólaltatja meg
Első ránézésre kijelenthetnénk, a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje abban különleges, hogy nincs benne meglepő, és ez igencsak eltér a neves zenekar utóbbi időben tapasztalt műsorszerkesztési elveitől. A koncert első fele valóban hagyományosnak mondható; két olyan közönségkedvenc művet választottak, melyeknél – pont a népszerűségük miatt – alaposan meg kell küzdeni a sikerért.
Az elbűvölő Vilde Frang újra a Fesztiválzenekar szólistája lesz! „Frangnak megvan az a képessége, hogy minden egyes hangba életet leheljen” – írta a BBC Music Magazine kritikusa a norvég hegedűművész játékáról. Ezúttal a zenetörténet egyik legnehezebb versenyműve, Bartók 2. hegedűversenye telik meg általa élettel.