Egy francia kisvárostól pár kilométerre, egy magányosan álló hegyvidéki házban játszódik a történet. A család a külföldön tanuló Susanne, a legidősebb lány hazatérését várja. A békés idillt hatalmas sikoly töri meg. Marcelt, a ház urát holtan találják szobájában, késsel a hátában...
A történetből megtudhatjuk, hogy hol lakik a jóságos Hétfejű Tündér, érdemes-e jónak lenni, és egymásra találhatnak-e azok, akiket maga a Százarcú Boszorkány átkozott meg, a kacsakirály és a kacsa-királykisasszony tanulságos históriájából pedig az is kiderül, hogy az önzetlen szeretet csodákra képes.
Különbözőbbek talán nem is lehetnének, Alex és Rupert között mégis minden magától értetődően alakul - ami a lényeget illeti. De mi történik akkor, ha pont ott kap sebet egy kapcsolat, ami az egyik leglényegibb? Hogyan lehet feldolgozni egy újszülött gyermek elvesztését?
Ez a színmű szinte minden csehovi motívumot felvonultat: félúton a dráma, a tragédia és groteszk között.
A csehovi történetmesélés egyik összefoglalásának is tekinthetjük.
A címben rejlő "Cseresznyéskert" szimbóluma a vesztett illúzióknak, amely a régi elmúlt életünk jelképe is egyben.
Ahogy egy kritikusa írta: „Akinek nehéz a szíve, vagy csak melegségre vágyik, nézze meg ezt a darabot. Aki a nagy generáció tagja és képtelen megérteni az unokáját, vagy az ipszilon generációé, és kiborítják a nagyszülei, nézze meg ezt a darabot. Aki egyszerűen szereti a színházat, nézze meg ezt a darabot.”
A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel.
O. márkiné személyes története a teljes kiszolgáltatottság metaforája. Nézőpontja a romantikus hősé: O. márkiné idegrendszerével, őszinteségével, és nem utolsó sorban állapotával haladunk jelenetről jelenetre. A megbocsátás és a szerelem győzedelmeskedik a félelem és a múltban átélt traumák felett.
A Liliom Produkció előadásában a színészek saját élettörténetüket fűzik össze az amerikai Sue Fabisch által írt szórakoztató, önéletrajzi ihletésű szöveggel, mindezt sok-sok humorral és kedvességgel fűszerezve.
Az Én vagyok én, Petőfi Sándor személyiségét akarja megtalálni, hogy hogyan gondolkodott a magyar irodalom máig koronázatlan királya az utolsó hónapokban, napokban. Miért áll közel hozzánk néha idegesítő, néha megrendítően ügyetlen alakja.
„A színház épp olyan, mint az élet, csak jobbak a fények!” – mondja az elgondolkodtató vígjátékban Edward DuPre, a hetvenes színházi legenda, s pontosan erről szól a Végszó, amelyben nem a színház tart tükröt az életnek, hanem az élet a színháznak.
Harisnyás Pippi járt már a világon mindenütt, de még sohasem járt iskolába, pedig majdnem tízéves. Ő a világ legerősebb kislánya. Egyedül él otthonában, a Villekulla villában...
A magyar irodalom tündökletes szépségű elbeszélő költeményét, Petőfi Sándor verses meséjét hallgatva, játszva, életre kel a költemény. Te vagy a hőse. Ülsz a színházban, és mi veled repülünk Tündérország felé, hogy amit keresel, végül mindig megtaláld.