Egy színpadi előadás, amelyet hatalmas sikereket megélt film hívott életre. Az Esőember a szeretet felé vezető útról szól, arról a felszabadulásról, amit a materialitás levetkőzése jelent. Két egymásra utalt testvér közös úton indul el. Charlie ugyanis apja halála után nemcsak azt tudja meg, hogy mindössze néhány rózsabokor és egy rozzant autó az öröksége, hanem megismeri a hárommillió dollárnyi vagyonra szert tevő örököst is, aki nem más, mint az eltitkolt, intézetben élő Savant-szindrómás bátyja Raymond. A pénz megszerzésének reményében gyámságot vállal felette, majd kezdetét veszi közös életük.
A Macbeth háborúval indul és háborúval zárul. A bosszúk sora egymást determinálja, és elveszi a jövőképet egy újabb generációtól, egy teljes országtól – mondjuk Skóciától.
A romantikus történet rengeteg humorral van átszőve, markáns karakterei szinte minden műfaj művelőit megihlették már. Az élő zenekarral játszott musicalben éppúgy megtalálhatóak az intim lírai jelenetek, mint a látványos tömeg- és táncképek, és természetesen nem maradhatnak el a kaszkadőr elemeket tartalmazó akciójelenetek sem.
Mindezek, valamint a szerzőpáros, a rendező és a szereplőgárda eddigi munkái biztosítékok a közönség számára egy színvonalas, nyáresti színházi élményre.
Az abszurd színháza. A Strip-Tease, két egyszerű üzletemberről szól: Mr. 1 és Mr 2, akiket egy nap rajtaütésszerűen kergetnek be egy üres terembe, ahol időnként egy nagy, fenyegető kéz ruhadarabjaiktól fosztja meg a két eltévedt alakot, mígnem csupán a fehérnemű marad rajtuk. A két férfi megpróbáltatásainak forrása nem egyértelmű. A kéz mögött rejtőző láthatatlan arc utasításait követő két ember problémája nem a mindenkori hatalom jelenléte, sokkal inkább az önálló gondolatok hiánya, valamint a bennük kavargó kérdések visszafojtottsága. Az előadás a probléma plasztikus megtestesüléseként szólítja közös párbeszédre nézőit.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves prózai színművész osztálya bemutatja
Erdélyi Mihály Vedd le a kalapod a honvéd előtt című darabját.
Rendezte: Bezerédi Zoltán
Osztályvezető tanárok: Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila
Tegyük a szívünkre a kezünket: sokan eljátszottunk már a gondolattal, mi lenne, ha valaki másnak mutatnánk magunkat. Ha olyan képet közvetíthetnénk, ami más és lehetőleg előnyösebb, mint a hétköznapi valóság. Örök fiatalság, vastag pénztárca, irigylésre méltó, csillogó élet - ezeket ma, a közösségi média kitárulkozó, harsány és külsőséges világában pofonegyszerű közszemlére tenni. Régen ehhez több kellett egy-két kattintásnál; minimum jó duma, megnyerő fellépés, tájékozottság, ösztönös elegancia és persze némi ravaszsággal elegy romlottság.
Sziasztok, megint én vagyok az, Guszti!
Legutóbb a szülőszobán találkoztunk, ám ezúttal a munkahelyemen várlak titeket. Elhívtam tizenöt barátomat (véletlenül mindannyiunkat Gusztinak hívnak), hogy mondják el, mit gondolnak a gyereknevelésről, a házasságról és minden másról.
A különös pár – az élete delén járó mozgássérült arisztokrata és a külvárosi szegény negyedből való fiatalember őszinte barátságáról... A bőrszín nem számít...
Habár remekmű, nem véletlen, hogy eddig csupán kétszer mutatták be. Zavarba hozza a nézőt, mert olyan tabukat tör meg, melyekről még baráti társaságban is csak óvatosan merünk beszélni. Ha egyáltalán merünk. Mert a mű valós és vélt érzékenységeket sérthet: szókimondó, de nem didaktikus.
A hazánkban korábban Piszkavas címen is játszott színdarab, hasonlóan McDonagh filmjeihez, egyszerre mulatságos és mélyen megrázó, groteszk történet. Kovács Lehel rendezése Mucsi Zoltánnal a főszerepben!
Egy melankolikus álom, mely eleganciája és lélegzetelállító pillanatai megható élményt nyújtanak.
A francia kortárs táncélet meghatározó alakja, Angelin Preljocaj Hattyúk tava koreográfiája varázslatos és költői, ötletes, látványos, tele utalásokkal, de új szemmel nézi az ismert jeleneteket és figurákat, hogy új értelmet adjon nekik.
Kerékgyártó István új drámája, a Skorpió látlelet jelünkről és közelmúltunkról.
2000 és 2025 között játszódó családtörténet, egy nagyvállalkozó és fiai sorsa az a prizma, amely által megérthetjük a rendszerváltás máig ható ellentmondásosságát, amelynek sötét oldala a legújabb kori Magyarországra is árnyékot vet.