1722-től a Királyi kápolna zenei vezető-helyetteseként, továbbá egyházi zenéjéről ismert komponistaként a Királyi Zeneakadémiánál is leszerződik két tragédia, a Méduse és a Hypermnestre, illetve egy balett, a Les Amours de Protée megírására. Tartósan csak a Hypermnestre írja be magát a repertoárba: a művet 1766-ig öt operaszezonban tűzik ismét műsorra. Ez vitathatatlanul az egyik legjobb lírikus tragédiája annak a korszaknak, amely Lully halálát (1687) választja el Rameau megjelenésétől (1733).
A szövegkönyvet sötét drámaiság és tökéletes verselés jellemzi. A zene nagy hozzáértésről és rendkívül egyedi stílusról árulkodik. Amivel Gervais kitűnik Lully többi utódja közül, az az összetett harmóniákhoz, a hirtelen drámai megszakításokhoz, a kirívó dallamokhoz és az énekes és hangszeres virtuozitáshoz való érzéke. E mű feltámasztása kétszázötven évnyi feledés után összetett kutatói, kiadói munkát és átdolgozást tett szükségessé, mivel a kotta csak hiányos állapotban maradt fent. Vashegyi György ragyogó apparátust fog vezényelni zenekara és kórusa élén, hogy a Hypermnestre modern kori magyarországi bemutatójára a legjobb feltételek mellett kerüljön sor. (Benoît Dratwicki)
Szereplők:
Hypermnestre: Katherine Watson
Lyncée: Mathias Vidal
Danaüs: Thomas Dolié
Isis: Juliette Mars
L'Égyptienne / Une Naïade / Une Argienne / Une Coryphée / Une Bergère: Chantal Santon-Jeffery
Un Égyptien / Le Grand-Prêtre d'Isis / Un Coryphée / Un Berger: Manuel Nunez-Camelino
Le Nil / Arcas / L'Ombre de Gélanor: Philippe-Nicolas Martin
Közreműködők:
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
