A C-dúr „Jupiter” szimfónia, melyet a feljegyzések szerint Mozart Bécsben fejezett be 1788. augusztus 10-én, a szerző utolsó szimfóniája. Az elnevezés nem tőle származik, ám rendkívül találó, a darab fenségessége, hangnemválasztása, felépítése és hossza királyi méltóságú, egyfajta megkoronázása addigi szimfóniáinak. A c-moll mise nem megrendelésre készült, hanem Mozart saját elhatározásából született, hálából 1782-ben Constanzéval kötött házasságáért. A szerző korábbi miséitől eltérően nagyszabású „kantáta-misét” tervezett, melyet felesége szólójával Salzburgban kívánt bemutatni. Apja látogatásának apropóján, a pár salzburgi tartózkodása alatt 1783. október 26-án azonban csak az addigra elkészült Kyrie és Gloria tételek bemutatására kerülhetett sor.
A c-moll mise Mozart első nagyobb kompozíciója, amelyen Bach és Händel műveinek hatása éppúgy nyomot hagyott, mint a szimfónia „zárófúgáján”. A mű befejezetlen maradt, a Credóból csak két tétel készült el, az Agnus Deiből pedig semmi. A misetorzó ezúttal Richard Maunder rekonstrukciója szerint szólal meg, mellyel az előadók a hangszerelést illetően is a leghívebben kívánják képviselni a mozarti elképzeléseket. (Megyery Noémi)
Műsor:
Mozart: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
Mozart: c-moll mise, K. 427
Vezényel: Vashegyi György
Közreműködők:
szoprán: Baráth Emőke, Szutrély Katalin
tenor: Megyesi Zoltán
basszus: Najbauer Lóránt
