Bognár Szilvia - ének
Kónya István - lantok
Bede Péter - furulyák
A reneszánsztól a rokokóig terjedő időszak világi zenéjéből válogattunk.
Kárpát-medencei zenei körutazásunk során ellátogatunk a királyi és fejedelmi udvarok, városok, kastélyok, kollégiumok, templomok, kúriák, valamint a falvak világába.
A 17. századig nem létezett éles határ műköltészet és népköltészet, műzene és népzene között. A zenei nyelv is sokáig egységes maradt, a különböző zenei formák és műfajok egymást folyamatosan termékenyítették, gazdagították.
Énekes válogatásunk műfajilag igen sokszínű. Mivel a 18. századig bezárólag a költészet, előadását tekintve többségében énekelt költészet, így szerepel benne Tinódi, Balassi, Csokonay, Petőfi egy-egy verses éneke, valamint a néphagyományban fennmaradt szerelmi- és virágénekek, mulattató- és lakodalmi szokásdalok, párosítók, amelyeket korabeli, írásos forrásokban (Kájoni-, Vietorisz-kódex, Vásárhelyi Daloskönyv, Pálóczi: Énekes poézis) is
fellelhetünk.
Felcsendül továbbá a magyar királyi udvarokkal kapcsolatban álló, vagy itt megfordult komponisták néhány műve; külföldi kéziratokban fennmaradt magyar vonatkozású anonym táncok (ungaresca, passamezzo ongaro, hajdútánc) és magyar táncokat komponáló külföldi szerzők művei, valamint magyar népi táncnóták.