A tartalom teljesen új, a formátum viszont semmit nem változik: bő egyórás, fanyar, igazi „bőszés” humorú, elsősorban a klasszikus zene világából, valamint saját történeteiből válogatott, kulturált, de közérthető, nem kizárólag a „keményvonalas” zenehallgatók által élvezhető stand up estet kap a közönség.
“… a klasszikus koncertlátogatóknak végre van hol fellélegezni. Igen, ne is tagadjuk, hogy Bősze Ádám most a komolyzenei színtér szelepe, egy olyan esemény főszereplője, ahol végre lehet hahotázni, vihorászni, matatni, cukorkát bontogatni, köhögni, köhögés közben röhögni, röhögés közben köhögni, és így tovább, mert nem fog ránk szólni senki. És végre ki lehet nevetni az operák bugyuta cselekményét, az operaszereplők hülye nevét, azt, hogy ebben a kisestélyis-frakkos „cudar világban” is van komédia és félreértés…” (Revizor – Csabai Máté)