Concertino: Elgar, Dvořák, Loussier, Dubrovay
Program:
Edward Elgar: e-moll vonósszerenád, Op. 20
Antonín Dvořák: H-dúr noktürn, Op. 40
Jacques Loussier: 2. hegedűverseny
---SZÜNET---
Dubrovay László: 3. trombitaverseny
Antonín Dvořák: E-dúr vonósszerenád, Op. 22
Koncertmester: Pilz János
Szólista:
Molnár Noémi (hegedű)
Pálfalvi Tamás (trombita)
A Concertino sorozat őszi hangversenyén az éjszakáé a főszerep. Két E-tonalitású, mégis teljesen más hangulatú szerenád fog közre két modern versenyművet, valamint egy gyönyörű noktürnt a lassú tételek legnagyobb mesterétől, Dvořáktól. Pilz János a kezdetektől jelen van a BFZ életében. Most ő irányítja muzsikustársait, akik közül ketten szólistaként is bemutatkoznak. Molnár Noémi a tangó szerelmeseként Loussier dzsesszes, tangós hegedűversenyével első helyezést ért el a Végh Sándor Verseny alternatív kategóriájában. Pálfalvi Tamás Dubrovay László művét a Fanny Mendelssohn Förderpreis első nyerteseként vehette lemezre néhány éve. „Művész és hangszere álompárosként jelenik meg egy kalandos utazáson, amelyre magukkal viszik a hallgatót is” – írta játékáról a Bayerische Rundfunk zenei portálja.
Az e-moll szerenád Elgar megsemmisített korai művei egyikének átdolgozásaként született meg 1892-ben, és a szerző egyik kedvenc darabja lett, amelyet gramofonra is rögzített. A három tételt összekapcsolja a komponista védjegye, a jellegzetes szeptimugrás. Az „apró dallamok” és a ködös hangulat a dél-angliai Hereford környékét hívja elő.
Dvořák is nagyon szerethette művét: eredetileg kiadatlan vonósnégyesének tételeként komponálta, majd átmentette 2. vonósötösébe, amelyet azonban visszavont – a noktürnt végül önálló darabként jelentette meg. A nyugodt légkört árasztó alkotásban az orgonapont felett megszólaló kanyargó dallam már-már hipnotikus hatással van hallgatójára.
Különös, indiai hatásokról árulkodó világba vezet el minket Jacques Loussier 2006-os hegedűversenyében, amelyben a hegedű mellett az egzotikus indiai dob, a tablá is főszerepet kap. Az első tétel pezsdítő tangózenéje után a komolynak ható vonósfátyolból az El manisero (A mogyoróárus) című közismert kubai dal témája bontakozik ki, végül őrült ritmusokkal zsúfolt, cigányzenére emlékeztető táncos finálé zárja a művet.
Dubrovay László 3. trombitaversenye az izgalmas hangzásokat és a bátor harmóniákat könnyen befogadható dallamvilággal ötvözi. A „Tempo di Walzer” utasítású első tételt a trombita kezdi, aki szordinóval szólaltat meg többször visszatérő extrém hangszíneket. A fináléban a Dongóra emlékeztető zakatolás egészíti ki ezeket a hangzásokat.
Az öttételes E-dúr szerenádban Dvořák egyszerű formákat használ, de rengeteg dallammal és változatos harmóniákkal tölti meg őket. A négyhangos témát variáló első tétel után előbb egy aszimmetrikus keringő, majd egy élénk scherzo és egy lírai lassú tétel következik, végül cseh népi hangulatot árasztó finálé koronázza meg a darabot.
