vígjáték két részben
Írta: Ray Cooney és John Chapman
A történet középpontjában szeretők, nercbundák, illetve hiányosan öltözött nők állnak....
Lehet, hogy a görcsös férfivágyak, de az is lehet, hogy a női könnyűvérűség szimbóluma a nercbunda,
de az biztos, hogy ahol nercbunda van, ott valaki nagyon akar valamit, és történetesen általában ugyanazt. John Chapman és Ray Cooney azonban nem hagyja hőseit egykönnyen győzni, így a szimpla szerelmi háromszögnek indult sztori gyorsan csaknem tucatnyi egymásba fonódó „ki-kivel?”- jellegű gordiuszi csomóvá alakul, lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekbe sodorva a kis szőrmeszalon szüntelen hantázó tulajdonosait.
Sűrűsödő időközökben jelennek meg házasságtörő férjek és feleségek, megsokszorozódnak a hölgyekről le és felkerülő különböző ruhadarabok. A negyedik emeleti szőrmeszalon ablakából a legváltozatosabb öltözékek és használati tárgyak röpködnek. Szállnak a bundák...
A történet valami nagyon jellemzőt mutat meg a tesztoszteron agyra gyakorolt hatásáról: amikor a férfiban csak a „szent cél” marad, mint éltető erő, amely mindent megbolygat maga körül. A szerzők elfogulatlanságára utal, hogy női hőseik sem „gondolkoznak” ennél sokkal bonyolultabban, csak míg az ő vágyaik már jórészt tárgyiasultak, addig a teremtés koronája még mindig a természetben keresi a pillanatnyi eufória élményét.
Jegyvásárlás
