CSIPKERÓZSIKA (élő balettközvetítés)
Az előadás hossza: 3 óra, két szünettel
A Csipkerózsika, az orosz balett egyik legnagyobb klasszikusa alapozta meg a második világháború után a Royal Ballet világsikerét, és 1946 óta újra meg újra elvarázsolja a Covent Garden közönségét. Hatvan évvel később, 2006-ban a társulat vezető koreográfusainak közreműködésével felújították az eredeti produkciót, visszahozva a színpadra Oliver Messel pazar díszleteit és jelmezeit.
Carabosse, a gonosz tündér nem tudja megbocsájtani, hogy nem hívták meg Aurora hercegnő keresztelőjére. Bosszúból egy orsót ajándékoz a kislánynak, azt jósolva, hogy egy napon a hercegnő majd megszúrja az ujját vele, és akkor halálát leli. A Lila Tündér saját varázserejével enyhíteni tud Carabosse átkán: Aurora nem fog meghalni, ám olyan mély álomba szenderül, melyből csak egy herceg csókja ébresztheti majd fel. Aurora a 16. születésnapján megtalálja az orsót, és meg is szúrja vele az ujját. Elvarázsolt álmába nem egyedül szenderül, vele együtt elalszik az egész palota. Száz évvel később Florimund herceg egy sűrű, sötét erdő közepén rátalál a palotára, majd csókjával felébreszti Aurorát.
A Csipkerózsika különleges helyet foglal el a Royal Ballet repertoárjában. Ez volt az a mű, amivel a második világháború után, 1946-ban a társulat ismét megnyitotta kapuit új otthonukban, a Covent Gardenben. Az első előadáson Margot Fonteyn játszotta a gyönyörű Aurora hercegnőt, Florimund herceg szerepében pedig Robert Helpmann-t láthatták. Hatvan évvel később, 2006-ban a Royal Ballet igazgatója, Monica Mason és Christopher Newton az eredeti előadást felújítva hozták vissza Oliver Messel gyönyörű díszleteit és csillogó jelmezeit a színpadra.
Marius Petipa 19. században készült mesteri koreográfiáját Frederick Ashton, Anthony Dowell és Christopher Wheeldon saját, kimondottan a Royal Ballet számára alkotott szekciói egészítik ki. Így született meg ez az elbűvölő előadás, mely a klasszikus balett eszköztárának legkiválóbb pillanatait ötvözi, az ikonikus rózsa adaggiótól – melyben Aurora négy királyi kérője mutatkozik be – az ütemes koszorú keringőn át a jelenés pas de deux-ig – amikor Florimund először látja meg Aurorát – az ünnepélyes divertimentóig és a záró pas de deux-ig, amelyek a balett lenyűgöző fináléját alkotják. Pjotr Iljics Csajkovszkij szenvedélyes és kifinomult zenéje olyan intenzitást képvisel, amelynek talán azóta sincs párja a balett történetében.
Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus: Frederick Ashton, Anthony Dowell és Christopher Wheeldon, Marius Petipa nyomán
