Egy 100 éve bezárt temető feltárja a dualizmus hihetetlen gazdagsági felemelkedésének lenyűgöző síremlékművészetét.
Magyarország egyik legkülönlegesebb, építészeti műemlékeiben a leggazdagabb temetőjébe invitáljuk látogatóinkat. Abba a temetőbe, mely 2002 óta teljes egészében műemlék védelem alatt áll, s amelynek területén jelentős számú, építészetileg is kiemelkedő síremlék együttest láthatunk. Belépve a temetőbe, feltárul előttünk annak egységes, semmihez nem hasonlító összhatása. Rálépve az első, kitaposott ösvényre, elveszhetünk a részletek gazdagságában. Ez a fajta építészeti sokszínűség, amely csakis erre a temetőre jellemző Magyarországon, hűen tükrözi az egykori gazdasági felemelkedés nagy alakjainak társadalmi helyzetét, nyitottságát az építészeti tradíciók ötvözésében is. A felkért építészek a 19. század legnevesebb építészei voltak, mint Alpár Ignác, (Tőzsdepalota, MNB épülete) Quittner Zsigmond (Gresham palota), Vidor Emil, (Bedő ház) Gerster Kálmán (Kossuth, Deák mauzóleum), vagy a szobrász, Maróti Jenő (Zeneakadémia homlokzati szobrai). Külön fejezet illeti Lajta Béla (Rózsavölgyi ház, Új Magyar Színház, Vas utcai elemi Iskola, Vakok Intézete) egyedi, örökké megújuló munkásságát, mely a leghangsúlyosabban határozza meg a temető arculatát, s kinek alakja kimagaslóan elismert az egyetemes építészet történetében is. Lajta funerális művészete minden korszakának egy - egy igen impozáns, és rendkívül lenyűgöző darabja tárul fel előttünk, tanúsíthatjuk, az építész évenkénti megújulását. Ámulatba essünk annak formavilágától, szokatlan figurális díszítésétől. (Sasok, oroszlánok) Tovább szemlélődve, találhatunk itt anyagában és formavilágában lélegzetelállító mauzóleumokat, a mai napig a modernséget hirdető art deco kriptákat. (Vidor Emil) Mind e mellett megfér az antik világ emlékezete, ahol az egyiptizáló oszlop szerves elemként illeszkedik be a klasszikus görög építészetet idéző architektúrába. A szecessziós, art decos stílusjegyek ötvözése más, eltérő stílusjegyekkel, mind e hely gazdag építészeti eklekticizmusának pompáját gazdagítja, tárja elénk.
Olyan nagy emberek emlékművei előtt állunk meg néhány szóra, mint pl. Weisz Manfréd a gyáros, Hatvany - Deutsch báró a műgyűjtő, Herz Ármin a szalámi gyáros, Fényes Adolf a festőóriás, vagy Vázsonyi Vilmos, az első zsidó származású miniszter sírja.
Ebben a temetőben érezhetjük meg a dualizmus korának asszimilálódott zsidóságának nagyságát, végtelen nyitottságát, melyet hűen tükröz az általuk emelt mauzóleumok építészeti együttese is.
