A dadaisták munkássága nyomán egy újfajta művészetfelfogás vezetett a művészet tagadásából születő antiművészethez. Ehhez a fordulathoz azonban egy végletesen kiábrándító alapélmény, a világháború páratlan "élménye" volt szükséges. Ez a következmény a szürrealizmus. A dadaizmussal párhuzamosan kezdett formálódni, de irányzattá csak 1922 után vált. A kifejezést először Apollinaire használta. Az irányzat központja Franciaország, de számos más országban is kibontakozott. A korábbi avantgárd irányok mellett alkotói elődjüknek tekintették Baudelaire-t, Rimbaud-t, Apollinaire-t. Felfedezték az első „igazi” szürrealistát, Lautréamont-t (1846—1870). A szürrealizmus kibontakozásához hozzájárultak Freud, Bergson munkái, a relativitáselmélet, hatott rá a marxizmus, de a misztika, az okkultizmus is. Kiindulópontjuk a hazug, kegyetlen civilizáció elleni lázadás. "Nekünk nem fontos az alkotás. Minden erőnkkel azt kívánjuk, hogy a forradalmak, a háborúk és a gyarmati felkelések megsemmisítsék a nyugati civilizációt. Szerintünk nem lehet sem harmónia, sem nagy művészet. A szépség eszménye már réges-rég összeaszott. Megragadjuk ezt az alkalmat, hogy nyilvánosan elhatároljuk magunkat szóban és írásban mindentől, ami francia."
Előadó: Dr. Aknai Tamás, művészettörténész
Kúpte si vstupenku
