Az Etikettben a tökéletességre vadászunk. Bár nem elég tökéletesnek lenni, azt meg is kell tudni mutatni.
Boross Martint és Julia Jakubowska-t, két főhősünket úgy figyeljük meg, mintha egy terrárium üvegén belül léteznének. Egy
titokzatos hang utasításait követjük, aki segít olyannak lennünk amilyenek szeretnénk, hogy mások lássanak és amilyennek
magunkat szeretnénk látni - mint színész, mint nő és férfi, és mint ember. Csakhogy a hang gyakran tévútra viszi a potenciális
tökéletes embereket.
Megfigyelt alanyaink szavát nem halljuk, csak a mozdulataikat látjuk. A hangtalan sírásukat, néma üvöltésüket. De nem maradunk le semmiről, mert a Pilóta gondoskodik rólunk és mindent hallhatóvá tesz számunkra a saját rádiós rendszerén, a nézők fejhallgatóján
keresztül. De vajon biztos, hogy mindenki ugyanazt hallja?
"A STEREO AKT soha nem hagy pusztán nézni. Kérdez tőled. Vájkál benned. Cselekedtet. A Felülről az ibolyát előadásukban a
halállal szembesített, a halállal, amiről nem szokás beszélni. Az Etikettben az ember mint ember voltunkból eredő tökéletlenségekről
van szó, amelyeket a néző szerepébe bújva elrejtünk. A kérdések azonban előhozzák őket. A színház biztonságos közege semmivé
lesz, a játék valósággá válik. Ettől lesz igazán izgalmas a helyzet."
(Kiss Csaba)
