Európa egyik legnagyobb füves pusztája, a Hortobágy valamikor nyílt árterek, mocsarak, löszös és szikes puszták, gyepek és erdők mozaikja volt. A Hortobágy az Ős-Sajó és Ős-Hernád egykori hordalékkúpján kialakult, az utolsó eljegesedés óta folyamatosan pusztuló felszínű, a környező területeknél alacsonyabban fekvő terület. A tájat elsősorban a Tisza és mellékfolyóinak mederáthelyeződései és áradásai, a nagytestű növényevő állatok legelése és az erdőket, pusztákat időnként meg-megfutó tüzek formálták.
Az Egyek-pusztakócsi mocsárvilág valaha közel tízezer hektáron terült el, Ohat - Egyek - Tiszafüred határában. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, árvízjárta ősi mocsarak természetes víztárolóként fogadták be a tiszai áradások hatalmas víztömegét, s fokozatosan eresztették le a vizet a Hortobágy déli mocsarain, a Zádor folyón és a Körös-Berettyó vízrendszeren keresztül vissza a Tiszába. A terület domborzata sokkal változatosabb, mint a mocsárvilágtól keletre elterülő Hortobágyé.
A madarak hamar birtokukba vették a régi-új élőhelyeket, s így a mocsár újra valóságos vízimadár-paradicsommá válhatott, központi helyet szerezve ezzel a tavaszi-őszi vonulásban.
A terület 1979 óta vízimadarak és a vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény értelmében nemzetközi védettséget is élvez.
Fontos információk:
Megközelítés: A 33-as főút mentén az egyeki útelágazástól vagy Kócsújfalutól.
Indulási pont GPS: 47°32'52.93"N; 20°55'43.14"E'
Belépés jegy megvásárlásával lehetséges!
Bejárható: Gyalogosan, vagy kerékpárral
