Gloria Benedikt és Gergye Krisztián nem először dolgoznak együtt. 2013-ban a Szépművészeti Múzeum Egon Schiele kiállításának társprogramjaként mutatták be az “egoegoego” című nagysikerű koprodukciójukat.
Az osztrák balerina, aki művészetében a táncot a tudományhoz és politikához igyekszik közelíteni, feszegetve annak hagyományos határait és a kortárs tánc magyarországi fenegyereke, ismét a századforduló legendás korszakához nyúl, hogy hidat teremthessen a jelenkor kortárs művészete, és világháborúk előtti progresszív korszellem között.
Előadásuk felidézi Gustav Mahler korát, és egy, a XX. század történelmén átívelő utazásra invitálja nézőit, egy legendás szerelmi történet párhuzamában.
A táncelőadás Afonso Cruz emblematikus regényétől kölcsönözi a címét, de csak annyiban merít ihletet ebből a szépirodalmi műből, amennyire az metafóraként megidézi Oskar Kokoschka Alma Mahlerről készített életnagyságú bábjának extravagáns történetét.
A könyv kiadói fülszövege:
“ Oskar Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerbe, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek.
Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került. “
A táncelőadás élethű bábok révén, a Kokoschka-i gesztust sokszorosítva, színpadára invitálja a XX. század három emblematikus alakját, a zeneszerző zseni, Mahlert, a festőóriás Kokoschkát, és a Múzsa, a Femme Fatale, Alma Mahlert.
A táncba vitt bábok jelenbe írt története, egy olyan kor emlékét idézi fel, amelyben a kitalált világ még képes lehetett visszahatni a valóságra.
A XX. Század talán utolsó olyan pillanatára emlékezünk, ahol a romantika, az expresszionizmus, a szerelem még érvénnyel bíró fogalmak voltak, és a múzsák még képesek voltak a csókra.
„... az élet nem más, mint alaposan összegubancolódott szálak halmaza. A gombolyag nagy részét nem is látjuk, és nem tudjuk fellelni a szálak közt lévő kapcsolódási pontokat. Ám minden mindennel összefügg, és ezek a szálak minden eseményt összekötnek.” (Afonso Cruz: Kokoschka babája)
Koreográfia: Gergye Krisztián, Gloria Benedikt
Zene: Gustav Mahler, Richard Wagner, Arnold Schönberg, Max Richter, Igor Sztravinszkij, Sofia Gubaidulina, Alfred Schnittke
Előadók: Gergye Krisztián, Gloria Benedikt, Barabás Anita
Bábterv: Hoffer Károly / Jelmez: Béres Móni
Fényterv: Vajda Máté / Vetítés: Karcis Gábor
Vetítésben felhasznált festmények: Vojnich Erzsébet, Szüts Miklós
Dramaturg: Miklós Melánia
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Produkciós asszisztens: Bogdán Zenkő
Látvány, rendezés: Gergye Krisztián
Gergye Krisztián Társulata és Gloria Benedikt
Jegyvásárlás
