Az olasz borok már a középkor vége felé nagy népszerűségnek örvendtek a budai Várban. A sikeresnek mondható és nemzetközileg elismert Anjou, Luxemburg és Hunyadi család uralkodói új, európai színeket hoztak a magyar kultúrába, építészetbe és természetesen a gasztronómiába is. A legerősebb az itáliai hatás volt, amely már az Anjouk idején megjelent, de Mátyás olasz feleségének, Beatrix királynénak és udvartartásának Budára költözésével vált teljessé.
Mátyás király budai palotája, ahol igen sok külföldi tartózkodott, nemcsak kultúrájáról volt híres Európa-szerte, hanem vendégszeretetéről és különösen pompás gyógyhatású borairól. A királyi kertek szőlőfajtáinak vesszeit leginkább Itáliából (Campaine) és Franciaországból (Champagne és Burgundia) hozatták be, a külföldi borok közül pedig a király maga is az olasz borokat, főleg a csemegeborokat részesítette előnyben az étkezések alkalmával. Az óriási lakomákon ezek az a testes édes csemegeborok igen népszerűek voltak, amelyekhez mazsolát, fügét rágcsáltak, és valószínűleg ekkortájt kezdtek el vörösborokat is fogyasztani nagyobb mennyiségben, amely addig Magyarországon nem volt divat. Bonfini, Mátyás itáliai történetírója meg is említi, hogy a magyar urak, ellentétben a nyugati és itáliai nemes urakkal, barbár módon, higítatlanul isszák a bort!
