A költők sztoriznak, viccesek, őszinték, kegyetlenek, mélységesek. A versek táncolnak, dalolnak, törnek-zúznak, felrepülnek, elsüllyednek, elringatnak, felráznak.
Az irodalom a legvadabb utazási iroda, ezer éveken és ezer kilométereken vágtatunk át, hogy landoljunk végül a saját életünkben, amely földig ér és égig ér.
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”