Ismét egy alkalom, amikor nem csak egy koncert törtrésze erejéig merülhetünk el egy-egy zeneszerző világában. A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös, immár tizenkettedik maratonja egy különleges páros, Debussy és Ravel zenéjét ünnepli.
A két francia szerző neve összeforrt, mindketten impresszionistaként vonultak be a köztudatba, de egyikük sem szerette ezt a bélyeget. Rivalizáltak, hatottak egymásra, figyelték, csodálták, motiválták egymást.
Debussy meg volt győződve arról, hogy bármilyen más művésztől többet tanulhat, mint egy zenésztől. Ami viszont igazán éltette és vallásos áhítattal töltötte el, az a természet misztikus csodája. Egyszerre volt saját törvényei szerint működő, új zenei világot alkotó látnok és a francia tradíció konzervatív őrzője. A bohém Ravel „egyetlen szeretője a zene volt”. Merített a spanyol folklórból, görög, orosz, kínai, héber, osztrák és magyar motívumokkal is dolgozott, és az amerikai jazzből is táplálkozott. Zenéje lírai és okos, alapos és határozott.
A maratoni álmodozás során rengeteg érzékiség, benyomás, hangulat és szín bomlik ki, nekünk pedig csak egy dolgunk van: hagyni, hogy mindez hasson ránk.
A sorozat művészeti vezetője Fischer Iván.
Műsor:
Debussy: Tánc (Tarantelle Styrienne)
Ravel: Szonatina
Debussy: Pagodák (Metszetek 1.)
Jávai és bali gamelán zene
Ravel: Csúnyácska, a pagodák császárnője (Lúdanyó meséi)
