Vajon el lehet-e játszatni a belga gyerekgyilkos, Marc Dutroux életét, ráadásul gyerekszereplőkkel? Milo Rau és az IIPM ezúttal erre tesz izgalmas kísérletet.
Milo Rauval két éve találkozhatott először a Trafó közönsége, amikor a ruandai népirtást feldolgozó Hate Radiot hozta el hozzánk. A Five Easy Pieces-zel nagyon vékony jégen táncol, hiszen gyerekek adják elő a brutális történetet, mégis úgy sikerül megtartania az egyensúlyt a játék(osság) és a kegyetlen valóság között, hogy az előadás folyamatosan reflektál önmagára, a színházra és a színészetre. Az öt torokszorító jeleneten keresztül pedig a szereplők folyamatosan valami újat tanulnak és mutatnak meg a színházról és a színészetről.
„A Dutroux-ügyből Raunak sikerült hatásos és érvényes előadást csinálnia, amelyben kiegyenlített küzdelmet vív egymással az ábrázolt borzalmak nehézkedése és az előadás játékos könnyűsége. A néző minden pillanatban tisztában van azzal, hogy amit lát, játék, méghozzá a benne részt vevő kiskorúak számára is az. De olyan játék, aminek tétje van.” (Kricsfalusi Beatrix, revizoronile.hu )
Milo Rau és az International Institute of Political Murder (IIPM) az elmúlt években meghódították a legnagyobb nemzetközi színpadokat egyedülálló politikus előadásaikkal. Darabjaikban megtörtént eseményeket rekonstruálnak és kegyetlenül ledöntik korunk tabujait. A genti CAMPO-val együttműködésben hozták létre legújabb projektjüket, 8-13 éves gyerekek bevonásával. Rau ezúttal Belgium eddigi legismertebb szégyenteljes bűnözőjének, a gyerekgyilkos Marc Dutroux élettörténetét használja fel, hogy képet adjon az ország történelméről, és hogy reflektáljon az emberi érzések színpadon való megjelenítésére.
A Five Easy Pieces annak a határait kutatja, hogy mit gondolnak, éreznek és tesznek a gyerekek, hogyan tudják megérteni a történet, az empátia, a veszteség, az elnyomás, az öregkor, a csalódás és a lázadás valódi jelentéseit? Hogyan reagálunk mi, nézők, miközben ezeket a gyereket a színpadon erőszakos vagy éppen szerelmi jelenetekben látjuk? És egyáltalán mit mond mindez a saját félelmeinkről és vágyainkról?
A fiatal szereplők öt egyszerű, rövid jeleneten keresztül különböző szerepekbe bújnak. Egyrészt az előadás történeti betekintést nyújt Belgium történetébe, másrészt azt vizsgálja, hogy mit tudnak, éreznek és tehetnek a gyerekek. És mit jelent nekünk, nézőknek megfigyelni őket ezekben a jelenetekben?
100 évvel ezelőtt Igor Stravinsky tanítási célból írta meg a Five Easy Pieces című művét, hogy ennek segítségével tanítsa meg zongorázni a gyerekeket. A performansz művészet néhány ikonikus momentumát a Marina Abramovic-féle Seven Easy Pieces performansz-sorozatának köszönhetjük. Milo Rau Five Easy Pieces című előadásában pedig a gyerekek bemutatják az érzelmi és politikai abszurditásokat és a felnőttek világának poklait. Mit jelent gyerekeket bevonni a felnőttek színházába? Mit mond ez el erőről és elnyomásról, színházról, emberiségről? A Five Easy Pieces egy kísérlet a történelem néhány darabjának elbeszélésére öt jelenetben.
