Hiszem, hogy a színház gyógyító tér, mely az idézés varázsával gyógyít. Ezen az estén költőink és dalszerzőink segítségével idézzük meg az egyik legmélyebb teret az életünkben: a párkapcsolat terét. Hogy a helyükre kerülhessenek benne a dolgok. Mindenekelőtt az “én”.
Hol vagyok én, mi az én felelősségem, mi az én dolgom, mi az én részem abban a folyamatosan mélyülő kölcsönhatásban, amit párkapcsolatnak hívunk?
Hogy megélhessem, mi is a mélység, az elfogadás, a szeretet, az odaadás, a tartás.
Hogy megláthassam, hogyan adjuk egymásnak legféltettebb titkainkat, legsérültebb részeinket annak reményében, hogy a párunkon keresztül megtanuljuk elfogadni őket. Talán szeretni is...
S hogy megtapasztalhassam, hogy ezek a dolgok összefonódva, egymást kiegészítve hozzák létre azt a szövetséget, amit párkapcsolatnak hívunk.
Költőink és zeneszerzőink ösztönös zseinalitása pedig egészen elképesztő kapukat tud megnyitni ebben a térben…
1958, nyara – Éktelen drága gyémántot hoznak a Minneapolis City Bankba. Egy notórius fegyenc megszökteti magát, hogy lecsapjon a kőre, közben beszáll mellé a kretén haverja, a szélhámos csaja, meg egy... karbantartó. Elcserélt személyazonosságok, titkolt tervek, szerelmi háromszögek, és egy város, ahol lassan a díszpolgár is gengszter. Ludwig herceg gyémántja pedig csak arra vár, hogy valaki, végre, lopja már el.
A musicalben árva gyerekek egy csapata kószál a háborús front kellős közepén. Egy békés hajlékra vágynak, ahová behúzódhatnak éjszakára. És természetesen egy jó falatra. Ha nem kapnak ételt, akkor elcsenik maguk. De ugyan ki tudna haragudni rájuk? Csak túl akarják élni a háborút. Ma, amikor milliók kényszerültek elhagyni otthonukat, ez is döbbenetesen ismerős üzenet.
A történet két szélhámosról szól: Lawrence úriember, akiről könnyen elhisszük, hogy nemesi sarj, egy száműzött uralkodó; Freddy Benson azonban kisstílű. Meséjében szegény, beteg nagymamájának gyűjt könyöradományokat. Kettejük barátsága akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy mindketten a Riviérán kívánnak turistákat kifosztani, és rájönnek, hogy szövetkezve könnyebb. A Steve Martin és Michael Caine játékával fémjelzett film nem véletlenül ihlette meg a „színházcsinálókat”. A fordulatokban gazdag és rendkívül humoros történet kiváló zenével fűszerezve robbant be a Broadwayre, útját azóta is töretlen nevetésorkán, tapsvihar és díjeső övezi.
Roman Polanski hasonló című filmjéből készítette nagy sikerű színpadi rendezését, melyet nemzetközi alkotógárdával állított színre a PS Produkció. Eddig több…