Középkori balladák sokszor adtak hangot a nők társadalomban betöltött, mennybe emelt vagy épp porba tiport helyzetéről. Női sorsok elevenednek meg a A mennybe vitt leány című dalesten, ahol egy csokor középkori magyar népballada hangzik el.
A boldogságot, a szerelmet, a szeretetet széles e világon, számtalan kalandon keresztül hajszoló, a végső békét azonban mégiscsak kedvese karjai között meglelő Peer Gynt a 19. századi drámairodalom egyik legösszetettebb alakja. A darab színrevitele és befogadása mindig kivételes erőpróba a rendező és néző számára egyaránt.
Számít-e a múzsa csókja, és egyáltalán mi az? Honnan és hogyan jön a zene, a szöveg, és minden, amit nem a „józan ész” hoz létre, de ami nélkül az életnek semmi értelme?