A tel-avivi születésű Pinchas Zukermant mindig öröm hallani: Isaac Stern hajdani tanítványának előadásmódja végsőkig érlelt és természetes. Persze volt is ideje érlelődni: a New York-i Juilliard School of Music neveltje ötvenhat éve áll a pódiumon. Partnere, a Camerata Salzburg sem akármilyen hagyomány őrzője: a hatvanöt éve alapított együttes játékstílusát többek közt olyan művészek formálták, mint Végh Sándor, Roger Norrington és Leonidasz Kavakosz.
A három kompozíció közül a nyitódarab, Beethoven egytételes G-dúr románca olyan, mint valami békés és áhítatos, szelíd fohász, nincs benne semmi a zeneszerzőre máskor oly jellemző dacból és indulatból. Schubert V. szimfóniájának legfontosabb vonása, hogy ez a zeneszerző leginkább mozarti műve (Schubert éppen e szimfónia komponálása előtt pár hónappal jegyez be naplójába Mozartról szóló, rajongó sorokat), amely részben a nagy g-moll szimfónia, részben az F-dúr hegedűszonáta, részben pedig A varázsfuvola hangütéseiből merít ihletet.
És Mozart ötödik hegedűversenye? Az A-dúr koncert elegáns, nagy formátumú, délceg kompozíció, tele lendülettel és büszkeséggel - mindezt a kor elképzelése szerint „egzotikusnak” számító, „törökös” epizóddal megspékelt záró rondó diadalmasan életöröm-ittas virtuozitása koronázza meg.
Műsor:
Beethoven: G-dúr románc, op. 40
Schubert: V. (B-dúr) szimfónia, D. 485
Mozart: A-dúr hegedűverseny, K. 219
