Ismeri a kis párszi indiai fiú történetét, aki tizenéves korában Angliába kerülve, minden hátrányából előnyt kovácsolva, a világ egyik legextrovertáltabb rocksztárja lett?
Engem mindig inspirált ez a történet.
Keseregjünk-e, ha szélesek vagyunk vagy legyünk ajtónállók? Zavarjon-e az, hogy nem tudok őszinte lenni, vagy menjek el politikusnak?
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”
“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
Køb Billetter
