A Régimódi történet-ben az írónő, Szabó Magda családtörténetet, családja történetét kínálja föl a színpadról a nézőtérre, és csak a bennünk végbement érdeklődésváltozással magyarázhatjuk, hogy létrejön a csoda: érdeklődéssel figyeljük az idegen család pörpatvarait, lassú szétomlását, megrendíthetetlennek hitt biztonságának megrepedését. Ez az a korszak, amikor megcsúszni kezd a családnak mint a társadalom modelljének zárt biztonsága. A megkésett iparosodás következtében korábban ragyogó családok mind alább merülnek, és egykor kirekesztett polgári rétegek fölemelkednek; vegyes házasságok születnek és bizonytalanná válik a beházasodások okán, hogy van-e valóban tiszta magyar család.
Szabó Magda a saját családja történetét beszélteti el a színházzal. Intenzíven és kettős látásúan: egyszerre megértve és megítélve. Szabó Magda számomra a legkonokabb magyar író, témáit világosan belátja, és nagy szakmai tudással képes megteremteni figuráinak az életét, természetes működését. Ezen túlmenően konok szívóssággal forgatja meg minden oldalról őket, és miközben azonosul velük, kritikailag el is távolodik tőlük. A Nemzeti Színházban bemutatott történeti tragédiája, Az a szép fényes nap, a történelmi dráma túltengésének évadjaiban újdonságot hozott a magyar dramaturgiának: nemcsak merész nyelvkezelésével, de történelemszemlélésével és dialektikával alkalmazott kritikusságával. Nemkülönben az ironikus című Régimódi történet is újdonságként üdvözölhető színműirodalmunkban.
