Fekete
A fény hiánya
Nincs tükröződés
A gyász, a véglegesség, a sötétség, az éjszaka szimbóluma
Fekete lyukak
A másik fekete
Fekete föld, termékenység
Rejtély, csábítás, egzotikus
Sokatmondó szín
Elegancia, hatalom
Számos árnyalat, mélyebb rétegek
Semmi nem az, aminek látszik
A maszk színe, amit mindannyian viselünk
A fekete…leleplez
Egy sötétben játszódó előadás. Főleg sötétben. Ráadásul 2 in 1 táncelőadás, amely egyben táncfilm is, a néző pedig egyfolytában meglepő, nem várt helyzetekbe kerül.
Michael Pastoureau 'Black, The History of a Color' c. műve ihlette a koreográfust, Ann Van den Broeket. A történelem során az emberek a legkülönbözőbb jelentéseket tulajdonították a fekete színnek. Gyakran a gyásszal kapcsolják össze, de olyan militarista szervezetekre is emlékeztet, mint például a Fekete Párducok. De a fekete pozitív kifejezést is hordoz, utalhat a termékeny fekete talajra. A fekete divatszín, bőrkabátokat idéz, a Chanel kosztümöt vagy akár valamiféle rémregénybe illő ijesztő ruházatot.
Van den Broek hagyja, hogy a fekete legyen az a vörös fonal, ami az egyik pillanatban megragad és a következőben eltávolít. Az előadás világa, akár egy sötét kamra, várakozással teli, mintha ott lebegne valami leleplezésre váró titok. Néha a valóság furcsább, mint gondoljuk. Képek, fény, mozgás, hangok, a hang-kép Arne Van Dongen munkája, Gregory Frateur az énekes hangja. Mindezek az elemek az előadásban felerősítik az érzéseket és aláássák a várakozásokat.
Ann Van den Broek a Rotterdam Dance Academy-n végzett táncosként és számos társulattal dolgozott együtt, többek között: Elisa Monte Company, Dansgroep Krisztina de Châtel, Galili Dance és Charleroi Danses. Táncosként 10 éven át folyamatosan kereste és fejlesztgette a saját kifejezésmódját, stílusát, míg 2000 decemberében koreográfusként színre is lépett. Hollandiában, 2008-ban megalapította a WArd/waRD foundation-t, melynek égisze alatt készült a The Black Piece c. produkciója független művészként.
„A kamera Ann Van den Broek kompozíciójának is központi szereplője, bár egészen másként van jelen, mint Chouinard-nál, akinél követi és kinagyítja az egyébként szemmel is észlelhetőt. A The Black Piece címéhez híven a sötétséggel, a fény hiányával foglalkozik, s miután ezt egy színházban teszi, már az indítása is radikális. Mert itt a nézőtéri fény nem lemegy, hogy aztán a színpad kivilágosodjon, hanem a szórt fényű színpad elején lévő kapcsolóra az egyik szereplő lendületesen rálép, s ettől minden sötétbe borul. Halk sírás, görcsös nevetés, heves dobogás hallatszik a tér különböző pontjairól, a néző pedig csak fülel, de hiába forgatja a fejét, sokáig semmit nem lát. Aztán kis fények villannak, s a színpad is derengeni kezd, de a szemünk továbbra is csak tapogatózik a térben, mert minden bizonytalan, hiszen a felvillanó képtöredékekről sem derül ki, valóságosak vagy virtuálisak. Aztán rájövünk, hogy a szereplőket kézi kamera kíséri zseniálisan, s miközben az operatőr és az előadók ide-oda cikáznak e fekete dobozban és az epizód-fragmentumok között, „valódi” felvételek is futnak a háttérben. Az előadás a black számtalan jelentésével játszik – kivéve a „négert” –, így a ritka fénypászták nem csupán a teret uraló feketeségbe, hanem az élet sötét oldalaiba világítanak be néhány pillanatra, oda, ahol az erőszakosság, a durvaság, a rombolás az úr, miközben végig jelen van a kiszolgáltatottság és a kétértelműség is. A holland-belga társulat „kilógott” a Biennálé jobbára absztrakt táncfelfogásából, de ezt én egyáltalán nem bántam, mert az öt előadó hihetetlen dinamizmusa és színészi sokoldalúsága, az elbizonytalanító képek özöne, a hangzás és a látvány kivételes komplexitása erős és emlékezetes színházi élményt adott.” (Fuchs Lívia: Első fejezet)
koncepció & koreográfia: Ann Van den Broek
Zene: Arne Van Dongen and Dez Mona
élő kamera / fényterv: Bernie van Velzen
táncosok: Jan Deboom, Louis Combeaud, Andreas Kuck, Frauke Mariën, Francesca Monti és mások
styling: Ann Van den Broek
Kup bilet
