Maros Művészegyüttes: Imádság háború után
Emlékezés a nagy háborúra versben, dalban, táncban
Táncképek az első világháború áldozatainak emlékére
A magyar történelem egyik legnagyobb traumáját jelentő eseménye e háború. Az emlékezés kövei ott vannak szinte minden magyar faluban, városban, impozáns emlékművek, szobrok formájában. Minden település számon tartja név szerint az elesetteket. A háború kitörésének centenáriumán szeretnénk újra felidézni az áldozatok, hősi halottak emlékét.
A táncjáték fontos eleme a háborús témájú magyar líra, amely kortársként éli meg és dokumentálja a művészet erejével e szörnyűségeket. Valós izgalmat jelentenek a lövészárkokban született háborús naplók és a frontkatonák háborús visszaemlékezései, e háborús borzalmakat is megidézve teszünk táncos visszaemlékezést nagyapáink életét meghatározó háborúkra. Mert idézzük az elveszetteket, embert és hazát. Nagy szívvel, szeretettel készítettük e táncjátékot, ajánljuk az idősebb nemzedéknek, akik nálunk többet tudnak a háborús szenvedésekről, de feltétlenül ajánljuk a fiataloknak, akiknek ez ugyan történelem, de a háború iszonytató világának a művészeten keresztül való megismerése becsesebbé, értékesebbé teszi a jelenkori békés világunk értékeit, örömeit
| Koreográfus: |
Varga János |
| Koreográfus asszisztense: |
Hajdú Flórián |
| Zene: |
Bonczó István |
| Meghívott vendégművész: |
Tollas Gábor-István |
| Díszlet: |
Boka Gábor |
| Jelmez: |
Bandi Kati |
| Tánckarvezetők: |
Nagy Levente Lehel, Törzsök Zsuzsanna |
| Igazgató: |
Barabási Attila-Csaba |
A Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című előadás a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be egy antológia keretében a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók sokszínű és gazdag, tradicionális kultúráját. Felmutatva mindazt, ami e népek hagyományaiban közös és mindazt, ami nemzeti sajátosság. A hangsúlyt azonban a közös gyökerekre helyezve, szemléletesen érzékeltetve a közös történelmi múltból származó törvényszerű hasonlóságokat. (Azok a ruszin népek, melyek mai napig őrzik II. Rákóczi Ferenc emlékét, büszkén vallják, hogy őseik a magyarokkal együtt hűségesen védték a „nagyságos fejedelem” várait.)
A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete a találkozások és saját magunk kinyilatkozásának lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye, a tükre. A tükör, amibe jó belenézni, mely annak is felmutat, aki megalkotja, és annak is, aki majdan nézői csendjében megéli az inspiratív elfogadás és befogadás állapotát.
| Közreműködnek: |
a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara |
| Meghívott művészek: |
Bősze Tamás, Pál Lajos |
| Hangfelvételről: |
Pál Eszter, Szlama László |
| |
|
| |
|
| Szólót énekelnek: |
Kubinyi Júlia m. v. / Pál Eszter m. v., Hetényi Milán / Szoboszlai Balázs |
| |
|
| |
|
| Az Idéző szerepében: |
Borbély Beatrix / Kosina Mónika |
| |
|
| |
|
| Zeneszerző: |
Pál István Szalonna |
| Zenei szerkesztő: |
Pál Lajos |
| Koreográfusok: |
Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd, Mihályi Gábor |
| Jelmeztervező: |
Furik Rita |
| Díszlettervező: |
Molnár Zsuzsa |
| Videóanimáció: |
Soós Andrea |
| Művészeti munkatárs: |
Orza Calin |
| |
|
| |
|
| Rendező-koreográfus: |
Mihályi Gábor |
| |
|
| |
|
| Zenekarvezető: |
Radics Ferenc |
| Tánckarvezető: |
Kökény Richárd |
| Tánckari asszisztensek: |
Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György |
| |
|
| Művészeti vezető: |
Pál István Szalonna |
| |
|
| |
|
| Együttesvezető: |
Mihályi Gábor |
Kúpte si vstupenku
