Két férfi, akik belefáradtak a soha véget nem érő háborúban eltöltött életbe, a madarakkal együtt felépítik Felhőkakukkvárt, a művészettörténet egyik első megvalósított utópiáját. Két és fél ezer évvel Arisztophanész vígjátéka után, mi továbbra is háborúban élünk, amely nem ér véget, csak alakot vált és földrajzi helyet, fáradtak vagyunk, leigázottak, s csak álmodozunk saját utópiánkról. Vajon mindezek után létrehozható egy világ, ahol mindenki egyenlő, ahol nincs háború, nincsenek harcok?
A világhírű román-francia író, Matei Vișniec: Bohóc kerestetik című darabjában három öreg bohóc várakozik az utolsó esélyre, egy felvételi alkalmával, a makacsul zárva maradó ajtó előtt. Ők a jól ismert Fellini-film bohócainak a leszármazottai. Egyszerre: „mindenkik” és „senkik”.
Az operettirodalom egyik legsikeresebb alkotása, Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, a Marica grófnő mindig ünnep egy színház és a közönség számára.
Egy klasszikus nagyoperett minden kötelező kelléke jelen lesz – lóháton táncra pördülő, remek hangú színészekkel.Örök klasszikus melódiák és egy szórakoztató történet, ez jellemzi leginkább a Marica Grófnő operettet, s ha mindehhez hozzáadjuk a Nemzeti Lovas Színház művészeinek szemkápráztató mutatványait, a látványos koreográfiákat és a soha véget nem érő dinamikus forgatagi hangulatot, biztosak lehetünk benne, hogy egy kiváló estének lehetünk szemtanúi.
Az operett világa a lovas színház sajátja, hiszen a korszak, melyet megidéz, s a benne rejlő báj, a soha el nem múló eleganciával párosulva, egy örök mámort varázsol a nézők el, mely élmény minduntalan ugyanazt a korhű romantikát idézi meg, mely a magyar színjátszás elmúlt száz esztendejében mindig visszatérő lelkesedéssel jelenik meg.
Az előadás egy megrendítő spirituális utazás, amely a szabadság, az istenhit, a boldogság témáját járja körül többféle megközelítésben, arra késztetve a nézőket is, hogy szembesüljenek korunk legfontosabb kérdéseivel, civilizációnk létállapotával.
A nyári városmajori előadások között mindig megtalálhatjuk a fergeteges sikerű Horgas Eszter koncertet. Idén a fuvolaművész Koós Rékát hozza el szólista társként magával a Városmajori Szabadtéri Színpadra, akivel A Nő Arcai címmel egy szenvedélyes, virtuóz estet mutatnak be hazai és világslágerekkel.
Az Utolsó előtti vacsora eltér a színházfogyasztásnak attól a hagyományától, ahol a közönség tagjai külön-külön költik el aznapi szellemi táplálékukat, majd idegenként távoznak. Ebben a tekintetben közelebb áll a performanszhoz, mivel az itt-és-most-ban gyökerezik, és a közös élmények megélésére kíván rávilágítani nem csak színházi eszközökkel.
Az Utolsó előtti vacsora egy olyan világot teremt, aminek még nincs megpecsételve a sorsa. A cirkusz műfajához közelít a tekintetben is, hogy a szabadság képzetét kelti: túlmerészkedik a célszerűségen. A képzelet burjánzásában gyökerezik, mint a lakoma, amelyet együtt fogyasztanak el az alkotók és a nézők. Az előadás asztalokhoz ültetett vacsora formájában zajlik. A performansz végén mindenkit maradásra, élmény feldolgozásra, beszélgetésre bátorít a produkció.
Kálmán Imre nagyoperettjét nagy sikerrel játszották az 1947/48-as évadban Nagyváradon, Hegyesi Ferenc rendezésében, a címszerepet Dukász Anna alakította. 1955-ben, Gróf László rendezésében került színpadra az előadás friss, Békeffy-Kellér-féle verziója, amelyet aztán 1962-ben felújítottak.
Kapa. Egy ország hívja így. Szinte mindenki ismeri és szereti őt. Pedig cseppet sem indult könnyen a pályafutása.
Lakatosnak tanult, de valójában focista szeretett volna lenni.
Az Anna and the Barbies kendőzetlenül őszinte és felemelően pozitív dalszövegekkel, lüktető, magával ragadó rockos hangzással és átütő erejű színpadi jelenléttel hódítja meg közönségét. Több különleges produkciót álmodtak már meg, ilyen például az egész estés zenekari film (Álmatlan), nagykoncertek a Fővárosi Nagycirkuszban vagy a Nemzeti Színházban.
A Játékszín Aranylakodalom című komédiája a 2020-ban az Újszegedi Szabadtéri Színpadon is nagy sikerrel bemutatott Legénybúcsú nem kevésbé fergeteges folytatása – ám az előismeret nem kötelező, hiszen a két ügyeskedő háziorvos – Szente Vajk és Nagy Sándor kiváló kettőse - legújabb szertelen kalandjai garantáltan kacagásra késztetnek mindenkit!
Hallottál már olyan harsonáról, ami konyhai mosogatóból készült és steel drummal (léleklábassal) kísérik?
Mit szólnál egy bolgár duda és ghánai xilofon duóhoz?
Móricz Zsigmond a Nemzeti Színház megbízásából 1934-ben írta meg a Boszorkány c. drámájának első változatát az Erdély-trilógia egyik epizódjából, majd végső formáját a mű 1938-40 között nyerte el. A dráma Móricz életében nem került színre: 1947-ben mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház.