A 2020/21-es évadban folytatjuk a Nemzeti Énekkar két éve indult, sikeres és népszerű bérletét, melyet az együttes néhai alapítójáról, Pászti Miklósról neveztünk el. A koncertsorozat helyszínéül az Olasz Kultúrintézet helyett a patinás és nagyobb befogadóképességű Vigadót választottuk.
Az évad előzetes tervezésekor nem sejtettük, hogy mire új koncertjeink híre eljut közönségünkig, már az egész társadalmat érintő kataklizma szedi áldozatait: az emberiséget súlyos megpróbáltatás elé állító koronavírus-járvány. Akkor még nem tudtuk, hány értékes koncertünk marad el, mennyi terv megy füstbe. Ennek ellenére a véletlen úgy hozta, hogy idei hangversenyeink külön-külön és együttesen is választ adnak az elszenvedett csapásokra, kiutat mutatnak, segítenek megtalálni az elvesztett reményt.
Koncertsorozatunk egy világégés után született oratóriummal indít, a világháború borzalmait követő újrakezdés reménységével (Frank Martin: In terra pax). Két szépség- és boldogságkereső, tiszta, lelkes és magasztos művel folytatjuk (Poulenc: Gloria, Schumann: Az éden és a péri). Tavaszi koncertünk az újjászületés jegyében fogant az aznap éppen születésnapos Bartók Béla igézetében. A sorozatot hálaadással zárjuk a szentek sorát felvonultató májusi hangversenyünkön.
Kórusbérletünk a következő évben sajátságos kitekintés is lesz a hazai zeneéletre, hiszen a Nemzeti Filharmonikus Zenekaron túl egy-egy koncerten olyan nagy múltú együtteseket láthatunk vendégül, mint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Állami Operaház Zenekara és a régizene egyik hazai zászlóshajója, a Capella Savaria.
Reméljük, hogy egy esztendő múltán, bérletünk végére érve, az új élményektől megerősödött lélekkel hagyhatjuk magunk mögött az idei nehézségeket.
Pászti bérlet / 3
2021. március 25., csütörtök, 19:30
Bartók születésnapján
Bartók Béla: Falun – tót népdalok nyolc női hangra és kamarazenekarra, BB 87b, Sz 79
Kovács Zoltán: Credo – ősbemutató
Szabóki Tünde szoprán
Bakos Kornélia alt
Horváth István tenor
Kovács István basszus
***
Hamar Zsolt: Offertórium
Bartók Béla: Cantata profana
Fekete Attila tenor
Alexandru Agache bariton
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hontvári Gábor
Bartók Béla 140. születésnapján a zeneszerző két remekműve keretezi a koncertet. Előbb a korábban szólóhangra alkotott öt szlovák népdalból általa kamarazenekarra és női karra átírt három hangzik el, a Lakodalom (Svatba), a Bölcsődal (Ukolievarka) és a Legénytánc (Tanec mladencov).
A hangverseny végén a Kárpát-medence folklórkincsét is felvonultató, a felnőtté váló ifjak útkeresését balladai hangvétellel megszólaltató Cantata Profana. Nem véletlen, hogy Bartók éppen a mű keletkezése idején fogalmazta meg ars poeticáját egy levélben: „Az én igazi vezéreszmém […] a népek testvérré-válásának eszméje. A testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.”
Nagyszerűen rímel a két Bartók-műre a velük egy estén megszólaló két kortárs alkotás, két misetétel.
Kovács Zoltán Credo című műve a Nemzeti Filharmonikusok által tavaly bemutatott Missa Pannonica kibővítéseként készült 2019-ben. Az önállóan is előadható darabról a szerző így írt: „A mű szerkezete hűen követi a nicea–konstantinápolyi hitvallás tradicionális textusának tagolódását. A három nagy tablóból kiemelkedik a szólisták középső szakasza, melyben többek között Krisztus kereszthalálának drámai pillanatai is felelevenednek. A zene eklektikus hangvétele döntően európai tradíciókra épül. Emellett olykor távolabbi hatások, például afroamerikai spirituálék dinamikus, improvizatív retorikája is tovább színezik a kifejezésmódot.”
Hamar Zsolt így jellemzi a szünet után felcsendülő kompozícióját: „Kórusra és zenekarra komponált, Offertórium című művem műfaja szerint kantáta. Az eredetileg a capella kórusműként bemutatott ősverzió után 2007-ben írtam hozzá zenekari kíséretet, melynek előadója már akkor is a Nemzeti Énekkar volt. A mostani egy erősen újragondolt és sok helyen átírt változat, melyet a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, illetve a Nemzeti Énekkarnak ajánlok. A 24. zsoltár szövegére íródott mű a mélységből a magasságba, a sötétségből a világosságba vágyakozó ember csendes fohásza.”
