Persze, ők maguk is legendák, hiszen a Kaláka egyet jelent a magyar és az egyetemes költészet remekeinek megzenésítésével; nem beszélve a Rackákról, akik a magyar népzenét páratlanul ötvözik az amerikai countryval és blueszal. Kezdetben azt gondolták, hogy csupán egyetlen albumot vesznek fel, de úgy belejöttek, hogy kettő lett belőle, így aztán ikrekként tekintenek nashville-i kalandozásuk szüleményeire. Előbb a Rackák - a koncertjeiken már kiforrott - számait vették fel, aztán Racka-kísérettel a Gryllus testvérek szerzeményeit - Kiss Anna, Kányádi Sándor, Weöres Sándor és Szepesi Attila verseivel. Az utóbbi menetbe steel gitárjával az amerikai Russ Pahl is beszállt, Gryllus Vilmos Fender Telecasteren és Gibson gitáron játszott, úgyhogy - Ferenczi György elmondása szerint - kimondottan '69-es hangulat kerekedett. Azzal az elragadtatottsággal, amely a Kaláka megalakulását és a woodstocki fesztivált jellemezte 1969-ben. Amit most majd megosztanak a Müpa közönségével.
