Műsor:
Liszt Ferenc: A bölcsőtől a sírig (Von der Wiege bis zum Grabe)
Vajda Gergely: Szomorú Vasárnap Variációk
Liszt Ferenc: A-dúr zongoraverseny Nr. 2.
Felix Mendelssohn-Bartholdy: V. (D-dúr) ,,Reformáció’’ szimfónia, Op. 107.
Ezúttal egy izgalmas „hangtárlat” keretében két, meglehetősen eltérő karakterű romantikus mester portréjával ismerkedhetünk meg. Az élmény többrétegűsége Liszt esetében ráadásul különös módon jelentkezik, mert időskori puritán stílusát nemcsak zongoraversenye ellenpontozza, hanem egy ma élő, kortárs zeneszerző reflexiója is. „A bölcsőtől a sírig” Liszt utolsó, tizenharmadik szimfonikus költeménye, melyet Zichy Mihály tollrajza ihletett. Ebben a műfajban korábban alkotott egybekomponált darabjaitól eltérve ez alkalommal három rövid tételben fogalmazta meg gondolatait. (I. A bölcső – II. Küzdelem a létért – III. A sír: a túlvilági élet bölcsője) A hetvenéves Liszt hangja itt már végletekig letisztult, hangszerelése finoman árnyalt és átszellemült. Liszt A-dúr zongoraversenyét 1839-ben Weimarban kezdte komponálni, aztán majdnem két évtizeden át alakítgatta a partitúrát. Végleges formájában 1857-ben került közönség elé. Másik, Esz-dúr hangnemű zongoraversenyéhez képest ez a mű líraibb jellegű, a szólóhangszer a zenekari hangzásba ágyazódva gyakran kamarazenei karakterrel szólal meg. A rondószerűen, egy nagy tételbe szervezett zenei anyag öt rövidebb egységre tagozódik, melyek során egyszerre mutatkoznak meg a zongoravirtuóz és a zseniális komponista erényei. A versenymű induló jellegű Allegro szakaszainak hangvétele összetéveszthetetlenül magyaros.
A protestáns hitre tért Mendelssohn-Bartholdy fiatalon, huszonkét évesen írta „Reformáció” néven ismertté vált, ötödik szimfóniáját. Itt nem a finoman artisztikus, tündérvilágot és természeti élményeket érzékletesen ábrázoló komponista hangját halljuk, ez a szimfónia tematikájának megfelelően inkább filozofikus jellegű. A darabot a zeneszerző 1830-ban, az Ágostai hitvallás (Confessio Augustana) közzétételenek 300. évfordulójára komponálta. Négy tétele a reformáció küzdelmeit, a német nép jellemvonásait írja le a romantikára jellemzően dallamosan, szevedélyes módon. A reformáció eszméjére a legegyértelműbben az ünnepélyes harci indulóval véget érő zárótétel utal, mely során felhangzik a legismertebb protestáns korál, az „Erős vár a mi Istenünk” dallama is.
Közreműködik:
Kiss Péter – zongora
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Vajda Gergely
