Ekként ajánlja műsorát a publikum szíves figyelmébe:
,,Az első Villon-műsorom, „A nagy-testamentum” című verses, zenés összeállítás bemutatója 1979. március 22-én volt. Pont negyven éve. Ezt követte egy újabb változat 1984-ben, a budapesti Pinceszínházban, immár „Megáldva és leköpve…” címmel. Pont harmincöt éve. 1985-től, amikor leszerződtem a Pécsi Nemzeti Színházhoz, ezt a változatot játszottam évekig az Aranykacsa Vendéglőben, majd ezt követően a Művészetek Házában. Ezen előadást átszerkesztve készített tv-filmet Bükkösdi László rendező, 1989-ben. Igen. Pont harminc éve. Úgy tudtam, hogy ez a film a tévék átszervezésének következtében nyomtalanul eltűnt. Aztán nemrég váratlanul kaptam egy DVD-t. A ’89-es, Bükkösdi rendezte Villon volt rajta…, és ugyanakkor fordult az életem is…, s mivel nem hiszek a véletlenekben, ez elől már nem térhettem ki. Most nem lehet más fontosabb. Hát nézzük össze a fiatalt és az idősebbet – hogy finoman fogalmazzak. Kicsit izgulok. A pécsi közönség elé utoljára 1999-ben léptem. Hogy ez is egy kerek évforduló? – Jé! Tényleg. Akkor most már nem kicsit izgulok.
Zene: részben a saját szerzeményem, részben Kelemen Csaba színművész barátomé, akivel az első Villon-műsort készítettük… (negyven éve)
Színpadkép: Bényei Miklós díszlettervező segítségével jött létre (úgyse hiszik el, ha azt mondom, hogy idén szintén negyven éve vagyunk Barátok).
A rendező pedig nem más, mint egykori tanítványom és barátom, Oláh-Fenyvesi Judit. Asszisztense: Omódi Marianna.
Az előadást támogatta:
Feleségem, Moravetz-Somogyvári Andrea, a Forandig Kft. tulajdonosa; Simon István, aki régen rendszeres nézője volt az előadásnak, s rajtuk kívül – aki állandóan noszogatott, hogy mikor mutatom már be újra a Villont – nem más, mint Csató Andrea, Bükkösdi László egykori asszisztense.
Azt hiszem, ez a körülmények tökéletes összjátéka. Bár meggyőződésem, hogy a „Körülmények” Isten egyik művészneve…
Nos, jó szórakozást kívánok Nektek, Villonhoz és magamhoz.”
