Sam Holcroft a játékos forma alatt mély emberismerettel és sok megértéssel fordul szereplői felé. A nézőtéren azért nevetünk egy család esetlen ünneplési vágyán, mert mi is szeretnénk szeretni egymást, mi sem szeretnénk sebeket adni és kapni karácsonykor. De mind tudjuk: ha az élet olyan, mint egy társasjáték… Nos, annak az a lényege, hogy vannak vesztesek.
Franco Zeffirelli filmvilágát idézik Papp Janó jelmezei, amelyek átemelnek ugyan letűnt idők korába, de az ábrázolt emberek és dilemmáik, a megjátszott tétek nagyon is maiak. Mindezt a néző a nápolyi udvar lakójaként nézheti meg.
A történet különlegessége, hogy főhőse valószínűleg autizmus spektrumzavarral él, és mivel a történetet ő meséli el (nem pedig valaki más írja le őt), vele együtt élhetjük át, milyen különbözni az átlagostól, kívülállónak lenni, és milyen egy meglepő és leleplező szemszögből látni a világot.
Szereti a rögtönzést? A váratlan helyzeteket? Amikor csak a játékszabály fix, minden egyéb változik? Azt, amikor kiforgatjuk a közhelyeket? A szerepeket összecseréljük, a sémákat felrúgjuk. Senki nem lehet biztos a következő mondatában - se színész, se néző. Ha szereti az ilyesmit, akkor itt a helye.
A Budaörsi Latinovits Színház meghívására szerepel Bácskai Juli Pszichoszínháza minden hónapban egyszer, a Városi Ifjúsági Klub helyiségében. A színházalapító-író- pszichológus szakértő forgatókönyvére improvizálnak a színészek. Egy színész “kintről”, egy színész “bentről”.