Cseh Tamás arról énekelt valaha, hogy azt hittük, a dalokban angolul kimondják azt, amit magyarul
nem tudunk, de nem így van. A kérdés attól még eleven: be vagyunk-e zárva az anyanyelvünkbe, vagy
épp ellenkezőleg: magyarnak lenni nemcsak kollektív neurózis, de kollektív boldogság is.
Áprilisi mesedélelőttünkön olyan történeteket viszünk színre, amiket még soha senki nem láthatott - hiszen a helyszínen, a gyerekek ötletei alapján születnek. Díszletet nem használunk, a színészek játéka, az élőzene és fénytechnika a gyermekek fantáziájában teremti meg a varázslatot.
Bereczki Zoltán egyszemélyes darabbal jelentkezik a Játékszínben. Amerikai mintára, a nézővel közvetlen párbeszédet folytató, rögtönzésekkel tűzdelt előadást hoz: Dolgok, amikért érdemes élni – Duncan MacMillan tollából.
Animalitas Animae: Lélekállat? Vagy a lélek elállatiasodása? Imi, a 13 éves kamaszfiú élete nehéz fordulathoz érkezik. Nem csak szülei válásával kell megbékélnie, de mintha saját lelke is kettéválna, és hol a bizalom és nyugalom ismeretlen világába húzná, hol kétségbeesetten küzdene minden ellen, önmagát is beleértve.