Charlie egy arrogáns és magabiztos yuppie, a vállalkozások bajnoka, aki a körülötte élőket csupán mozaikként illeszti az üzleti tervek és kitűzött célok közé. Rég nem látott apja meghal és megrázza a tény, hogy nem ő az örökös. Ki lehet az? Ki örökölte a dollármilliókat? Az illető egy zárt intézetben él, egy autista zseni..
A vége egy fotográfus szerelmeinek, családjának, karrierjének, s ezzel együtt a huszadik századnak összegzésre, feldolgozásra vagy éppen lezárásra váró, viharos története.
„Improvizációs gasztroszínház – sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal. Mindezt kultúrtörténeti szempontból több rétegben egymásra pakoljuk, aztán feltekerjük a hőfokot. Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl Judit, az előadás megálmodója.
Fekete-fehér látványvilággal, zenével, de prózai szöveg és dal nélkül, különlegesen izgalmas, a némafilmek stílusát fölidéző színészi játékkal – és a néző fantáziáját használva eszközként ahhoz, hogy megelevenedhessen az egyszerre mulatságos és elgondolkodtató történet, tisztelegve a filmművészet nagy zsenije előtt.
Éva ma lett 30 éves. 10 éve férjnél van. Luxus életet él. Találkozik egy fiúval. A fiú fiatalabb nála. Szereti Évát. Talán Éva is beleszeret. Talán új életet kezdhet. Talán, talán, talán...
Sokan úgy tartják, a jó művészet felforgató –néha azonban talán túlságosan is az. Felzúdulás a premieren, közelharc a zsöllyében, illetlenkedők a páholyban, szócsata a másnapi lapokban – ezen az estén a zene- és tánctörténet legbotrányosabb ügyeinek járunk utána.
Megtörtént Palesztínában, i.sz. 39 -41 ben. A Caligula helytartója a magyar drámairodalom egyik csúcspontja. Hazugság és igazság viszonyát boncolgatja, arra keresve a választ, hogyan maradhat meg embernek az ember, akár gyakorolja a hatalmat – akár, ha ki van téve a hatalmat gyakorlóknak.
Töretlen siker, őstehetség, kikezdhetetlen méltóság, ikon, nagyasszony, rocknagyi. Nem lehet más, csak a Turner! Minden szó igaz. És mégis csak az igazság egyik fele. De mi van a másik oldalon? Egy sors, ami többször táplálkozott sárból, mint fényből...